...fél 9 és én otthon ülök a nappaliban. Meg tudnám szokni, hogy a férjemet jól megölelgetem és megcsókolgatom, amikor elmegy dolgozni, aztán összerámolom a konyhát, lezuhanyozom, haskenegetés van, felöltözöm, reggelizem... Hmmm... Lehet, én is élvezni fogom az otthonlétet?
Az átalakított ruháim jók lettek, illetve az egyik szoknyát még másfél éve beszűkíttettem, most azt kiengedtük, de nem jó így, vissza kell csinálni szűkre. Egyébként sokkal jobban érzem így magam, hogy semminek nem nyom a derékrésze.
Vasárnap volt hasfájásom (nem lelki, hanem rendes), szurkálás, húzó érzés, amiről tudom, hogy normális, mert nő a hasam és a baba és alakul át minden, de attól még mindig nem tartom túl jónak. A kolléganőm kérdezte - és egyébként belegondolva teljesen igaza van -, hogy nem fáj-e a magzatnak, hogy nőnek. Merthogy a a fognövés is hogy fáj pici, de még felnőttkorban is, meg a serdülőknek is a lábuk-karjuk, amikor nyúlnak. És én ebbe eddig bele sem gondoltam. Nem hiszem, hogy bárki emlékezne is erre, vagy meg tudnák mondani, mert sehol nem olvastam még ilyet. Fura felvetés, de teljesen megalapozott.
Tegnap kiderült végre, hogy elmehetek Németországba, a szakmai programra, aminek nagyon-nagyon örülök! Aminek nem örülök, az az, hogy Bonnba a közvetlen repülőjárat retúrjegye 82.000,- Ft, ha átszállunk Münchenben, akkor az kicsit több, mint a fele. Viszont nekem nem bírja a landolást a fülem, plusz még ugye nem tudom, hogy a babának nem lesz-e baja, ha rövid időn belül kétszer szállunk fel meg le. Mert én a felszállást és a fentlevést mindig is élveztem, a süllyedés és a leszállás viszont tökéletesen bedugítja és fájdítja a fülemet. Nem tudom, miért, de nem bírom és kész. (Olyankor halálra vált, félig sírós arccal, vadul cukrot szopogatva szorítom Péter karját / kezét, vagy mindkettőt és ismételgetem, hogy nagyon-nagyon fáj és nem bííííííírom kiiiiiii.) Na, most egyedül megyek, nem tudom, kinek fogom az arcába sírni, hogy ich halte es nicht mehr aus, es tut sehr weeeeeeeeeeh! Persze van azért ezzel bonyodalom rendesen, mert szakmai program és nagyon office-os kinézetet kell magamra öltenem, azaz: kell vennem kismamaruhákat (szoknyát), -harisnyát, -blúzokat, cipőt, vagy cipőket, meg még valami alkalmi ruhát is, hogy az is legyen nálam, biztos, ami biztos alapon. Plusz fürdőruhát, bár sem szaunába, sem uszodába nem mehetek (orvosi tiltásra), akkor ezt megúsztam! Egyébként pont eszembe jutott, hogy vajon a finn, norvég és svéd nők sem mehetnek várandósan szaunázni? Vagy ott már annyira megszokták, hogy szinte mindegy is?
A testi tünetek: a poakfájás beindult, néha szúr egy kicsit, néha kellemetlen, néha kényelmetlen. A fekvés 6 órán túl nem esik jól (laza ízületek, mi?), az orvérrzés hol van, hol nincs, a kilóim száma viszont megállt kettő és félnél, mármint pluszban. A gyomorégés este jelentkezik és konkrétan mindegy, mit eszem, ég mindentől. Hiába eszem lassan, kis falatokban, keveset, de többször, hiába nem idegeskedem, az esti hányinger és gyomorégés holtbiztos. Sajnos. Ja, meg szerintem kezdem elveszíteni az állóképességemet, mostanában a félemeletre nem esik jól felmászni, szuszogok tőle. Úgyhogy holnap telik le a két hét és tornaaaaaaaaaa!
Ma pedig megyünk ugye a kombinált tesztre. Vérvétel és ultrahang. Jó lenne tudni, hogy hüvelyi vagy hasi, mert akkor úgy öltözködnék fel. Bár lehet, amilyen hideg van, inkább nadrágot veszek fel, osztjóvan. Szóval azért egy kicsit aggódom, mert azért mégiscsak a babánk egészségi állapotát feltáratni megyünk. Mindenki mondogatja, hogy ez a gyerek egészséges és tökéletes és hogy azért megyünk, hogy megtudjuk, Aliz vagy Balázs lakik-e bennem, de azért bennem ott van a félsz. Nyilván, az én gyerekem. És szerintem azért senki nem úgy megy el egy ilyen vizsgálatra, hogy úúúúúúúgysincs semmi baja! Mondtam Péternek, hogy ne élje bele magát, hogy látni fogjuk, lány-e vagy fiú, de persze azért jó lenne. És mi tudni is szeretnénk. Amúgy találkoztam múltkor egy nővel az orvosnál, aki mondta, hogy az ő kislánya csak a 32. héten mutatta meg magát. Jájj. Addig nem szeretnék várni.
(Fázik a lábam, becsukom az ablakot és bekenegetem a hasamat, meg fel is kéne öltözni utána. Nem szeretnék megfázni. Jó, nyitva van az ablak, és jön be a hűvös levegő. Mintha nem is tavasz lenne...)
Vizsgálat és vásárlás után, délután...
Nos, a babánk kitűnő egészségnek örvend, és még nem mutatta meg, hogy fiú-e vagy lány. Hallottuk dobogni a szívét, jó a pulzusa (hogy ezt már most is mérni tudják, illetve nézik!!!). Mutatta az orvos, hogy van a gyomrában egy kis magzatívz - már tényleg gyakorolja a nyelést. Járt megint a kis keze és a lába, de az orvosnak fel kellett őt ébresztenie. Nem tudom, ezt hogyan csinálta, vagy mivel, a lényeg: a másik oldalára fordult és lehetett tarkóredőt is mérni legalább. Kaptunk 4D-s képet is, azon már sokkal emberibb formája van, kis édes! Az orrcsontja szépen látható, az ülőmagasság 67,7 mm, a fejátmérője 24,1 mm, a fejkörfogata 83,5 mm és 9,1 mm a combcsontjának a hossza. Szóval már elég nagy! :)
A vérvétel nem volt olyan kellemes, mint amennyire a háziorvos csinálja óvatosan és finoman, de túl lehetett élni. Az orvos nagyon-nagyon rendes és jófej volt, és még másfél óra sem kellett az eredményre. Ja, a baba koponyája épnek, a hasfal és a mellkas zártnak látszik. Éljenéljenéljen!
Jó sokat voltunk bent, de ez megért minden nyomorgatást. Csak sajnos a baba nem látszódott rendesen, mert hiába ittam, a hólyagom nem telítődött meg. Erre a doki megnézte a műszert, a hasamat, engem és közölte: pedig maga egyáltalán nem is kövér, ennél sokkal jobban kéne látnom! Hát... De aztán felébresztette a babát az orvos és a víz is leért. A gyermekünk pedig méltatlankodott egy sort, nyújtózkodott, feszegette magát, járt keze-lába... Ja, és megvan mind a 10 ujja a kezén. Le kellett volna számoltatni a lábujjakat is! És hallottuk a szívdobogását is. Meg megnéztük az agyféltekéit, a kis pociját, a lábacskáit...
Csak vigyorogtam megint, nem tudom, hogy ezt valaha is abba tudom-e hagyni. Péter is élvezte nagyon, megint elvitte az UH-s képeket szkennelni, sőt, kaptunk egy CD-t is! Az most itt van nálam és még egyszer megnéztem a kis bogárkánkat...
Aztán trappoltam haza, pisilni és ebédelni (már nagyon kellett mindkettőt a sok víz, meg a vérvétel miatt), utána meg mentem vásárolni. Kellett "terhesvitamin" többek között. Azt hittem, hogy ha eddig x tabletta 800-at szedek, akkor az x tabletta 400 nem lesz drágább. Nehheeehhheeeeem drágább, csak két és félszer annyi! Azért fordult velem a világ és kelletlenül nyugtáztam, hogy ma is tanultam valamit. Ráadásul egy óriási dobozt kaptam, mert innentől minden nap egy kapszula és egy tabletta dukál nekem. Jéjzus.
Végül pedig vettem három ruhát, alaposan leértékelve - kettő jó lesz a lagzira is, a harmadik pedig nem tudom, meddig, de nekem nagyon tetszik és nyúlik is valamennyire. Nem kismama ruhák, de a 3 darab volt összesen 11.000,- Ft. Szerintem jó vásár volt!
Szóval igen, továbbra is ajánlom minden kismamának, hogy ne vegye meg a méregdrága kismamaruhákat, hanem nézzen körül a nagyobb áruházakban (Háundem, Orsay, Promod - amit még ajánlani szoktak, én a Promodot nem szeretem -), mivel nagyon sok a tunikaszabású felső és ruha, illetve a mell alatt szabott, varrott, de az alsó részében meg elasztikus anyagból készült egyberuha (azaz belefér a pocak, legalábbis egy darabig), ráadásul most szezonvégi, illetve eleji leárazás van. Persze más kérdés az is, hogy mennyit és hogyan fog nőni a hasam, szóval tényleg csak nagyon egybeszabott ruhákat vehetek, legalábbis egyelőre.
Most pedig átnézem a tavaszi és nyári ruháimat, hogy lássam, mi az, amit még pocakkal is fel tudok venni és mi az, ami pihen idén nyáron. És még egyszer megnézem a gyermekünket, amíg az apja hazaér edzésről.
Este pedig gombapörköltöt főzök. Tádáááá, életemben először! (U.i.: nagyon finom gombapörköltöt - vagy pörköltet??? - tudok főzni!)
