Hogy finom legyek és nőies: úúúúúgy szétrúgnám annak a seggét, aki az időjárásért felelős! Szombat este van, nekem pedig tegnap reggel óta fáj a fejem. Hol jobban, hol kevésbé, de fáj. Úgyhogy most már nnnnagyon elegem van belőle!
Csütörtök este megtudtam, hogy két orvosi kontroll árát be kell fizetnem a NAV-nak szja jogcímen, nem esett jól. Péntek reggel pedig fejfájással ébredtem (és minden migrénes kolléganőm az irodában, az anyukám, a sógorom és mindenki, akinek fájni szokott a feje). (Volt is szombatra szinte kánikula megint!) Pénteken munka után mentem magamnak szülinapi ajándékot nézni, de nem jártam sikerrel. Este hamar alvás, de az sem segített, éjjel ki kellett mennem pisilni és majd belehaltam, nagyon fáradt is voltam és nagyon fájt a fejem is. Blőe érzés volt, de nem tudok mit tenni. Ehhez jön még, hogy egyedül már kicsit bonyolult kikelni az ágyból, főleg fejfájós félálomban, emellé van az orrdugulás, az orrvérzés és az, hogy biztonsági okokból hajnali egykor is felkapcsolom a villanyt az éjjeli pisiléshez (hiszen ha bármi oda nem illőt és / vagy véreset pillantok meg a wc-ben vagy a papíron, nyomás az első utunkba eső kórház). Az ember nem kockáztat, én meg főleg nem. Szóval felkapcsolom a villanyt, az is olyan, mint egy tökönrúgás, egyébként is, nem hogy fejfájással.
Az irodában sem voltam megint túl hatékony, bár a héten sok mindent elintéztem, így talán nem lesz annyira feltűnő. Na, az is igaz, hogy a "nem vagyok hatékony" szövegemet ahhoz a Virághoz mérem, aki képes volt megállás nélkül dolgozni. Szerintem még így, pocakosan is elég rendesen teszem a dolgomat. (Főnököm szerint nem, de kezd hidegen hagyni: a baba a legfontosabb.)
Szombat hajnalban egyszer arra ébredtem, hogy a férjem szorosan ölel, de olyan mélyen alszik, hogy belevájódik a könyöke a hasamba éa nekem csorog a könnyem a fájdalomtól - Péter kívülről nyomott, a baba szerintem belülről, fájt az egész hasam és megszólalni sem tudtam, csak bökdösni Pétert egy ujjal - ami nem zsibbadt el csodálatos módon, meg nyöszörögni és beletellett pár percbe, amíg ki tudtam magam szabadítani, meg meg tudtam szólalni. Soha nem éreztem még ilyet, de most már egy kicsit elég volt a sírva ébredésből. (Előző nap anyukámnak sírtam álmomban, hogy nem akarok Németországba menni, nem most és nem így és elég volt és felébredtem és tényleg sírtam. Kifelé is.)
Reggeli után sikerült visszaaludnom, de nem múlt a fejfájás és csakazértis elmentem feladni az adóbevallásomat, meg megpróbáltam megvenni máshol az ajándékjaimat, de totális katasztrófa volt minden. Semmit nem kaptam, semmi nem volt jó rám (nem tudom, mit vegyek fel!!!), semmi nem tetszett, vagy túl drága volt, vagy nem olyan színű (de most komolyan, ha azt mondom, türkizkék kistáskát szeretnék, miért kezdik el kipakolni a babakéket és a királykéket??? Tüüüür-kííííííííííz, lassan mondom, hogy te is megértsd. Miért nem lehet azt mondani, hogy nincsen, és nem raboljuk egymás idejét?)
Vettem délután egy Kismama különszámot, olvasom tovább Spockot, küzdök az orrdugulással, a fejfájással, a sűrű pisiléssel, az édesség utáni vággyal (hát utolért), az orrvérzéssel (olyan fáradt vagyok már, hogy fordítva írtam, két r-rel: orvérrzés)...
Alvás, mert nem lesz ennek jó vége.
