Pénteken hazafelé vettem dinnyéket, hogy én bizony dinnyét akarok enni és sárgadinnye krémlevest akarok "főzni", persze főzés nélkül. Iszonyatos kánikula volt, tényleg, mint Egyiptomban,. csak az volt a ciki, hogy hiába gyalogoltam pár percet, a tenger csak nem akart előbukkanni - mert ott ugye azért buli, mert tudja az ember, hogy párszáz méter és csobb. Itt meg párszáz méter és toccs, na ilyen hangja volt a talpamnak a papucsban, meg a combjaimnak a szoknyában, illetve az orrom hegyéről is csöpögött a víz. A pocakfájás elmúlt, pedig nem is szedtem túl sokáig a magneb6-ot napközben is, úgy látszik, csak alkalmazkodni kellett a hőséghez és a növekvő mérethez.

 

Szombaton végleg letettünk a palotajátékokról, én ebéd előtt és ebéd után is a kánikula elleni védekezés legjobbját választottam: aludtam a ventillátor mellett. Készpasszpont. Este elmentünk babaholmit nézni, a kék-piros-fehér hipermarketben most 50-70 %-os leárazás van MINDEN ruhára, természetesen kivéve az újszülött cuccokat, bár sikerült féláron kiskabátot kifognunk tegnap, vettünk is két 62-eset meg egy 68-asat, kifordíthatóak, vastagok, Péter találta, büszke vagyok, hogy ilyen ügyes. Annyira édes kislány rucik vannak egyébként. Egyéb infó: ebben a hipermarketben nincsen 56-os se body, se rugi, illetve egy-egy tiny fantázianevű 50-esbe lehet botlani. Ujjatlan bodyk - sima fehér - 590,- Ft-os áron vannak / db, de csak 62-től. Néztem az Elefánit és a Minimanót is, ott a duplájánál kezdődik a body, mármint árban, de van 56-os is. Az 590-es tescós amúgy teljesen fehér, csónaknyakú, ha jól emlékszem és hosszú ujjú nem volt, csak nagyobb méretben. Vannak színesek - fiúk és lányok meg uniszexek is -, 5 db egy csomagban 2900,- Ft-ért, tehát az megint csak az 590-es darabár. Rugikat meg nem láttam, csak nagyon drágán, meg sem jegyeztem az árakat. Plusz vannak még ömlesztve szintén 62-es mérettől cuki színesek, 690,- Ft / db áron, de ott a hajadat elhagyod, mire kiválogatod őket, mert egyesével kell kihúzni a kupacból és megnézni a cetliket.
 
A H&M-ben - bár nagyon édes az I ♥ Mum és I ♥ Dad felirat - két darab body 2.490,- Ft, de ezt bárki meg tudja nézni a neten, teljes árukészletük fent van, meglepő módon - www.hm.com -. 

 
Péter amúgy kiakadt azon, hogy összesen 28 db body kell, mert mondtam neki, nincs ember, aki megmondja szülés előtt, jó lesz-e az 56-os a gyerekre vagy se nem - és mondta, hogy akkor csak párat vegyünk, aztán meg elszalad ő és vesz még. Azt hiszem, még tájékoztatnom kell a férjemet a mosom-vasalom-ráadom szentháromságról is. És a tapasztalatlan anya kérdése: lehet ugyanazt a mosószert használni a csöppség holmijaihoz, mint amivel mi mosunk? (Ariel, Perwoll, német Lenor öblítő.) Tapasztalt anyánknak nem ér nagyon röhögni!!! És kell fertőtleníteni a cuccokat, mielőtt ráadom, vagy elég csak, ha kimosom-vasalom? Vagy flóraszeptben mossam őket???

 
Péter unszolására egyébként párszáz forintért vettünk egy piros pólót is, fehér felirat van rajta - de mondtam, a gyerek gyűlölni fog minket, ha ráaadjuk, mert izeg-mozog az újszülött is és azonnal a nyakában lesz a póló. Péter: rákötöm gumipókkal. Szóval a felirat: Let's get wild. Köszi. Lehet, hogy mire jó lesz a bébire a 62-es méret, addigra Péterrel megetetem a lecc get vájld feliratú pólót, de egyelőre még én is úgy gondolom, hogy éééédes. 

  
Láttam amúgy olyan átlapolós, alul-belül-oldalt IS patentos rugikat, a tökénél fogva kéne fellógatni, aki kitalálta (mert tuti, hogy pasi volt!!!), Péterrel kigomboltattam és kérdeztem tőle, hogy EZT HOGYAN adná rá egy tekergőző, esetleg ordító gyerekre. Mondta, nyugtatóval. 

 
Elkezdtem nézegetni amúgy a kerületi gyerekorvosokat is, de aztán beszéltem az én régi gyerekorvosommal, aki bár az otthoni kisvárosban dolgozik, országos szaktekintély lett, nyilatkozik úton-útfélen tévében rádióban és imádom őt, 23 éves koromig hozzá jártam. Szóval mondta, neki is van már két unokája, a kisebb négy és fél hónapos, és hogy majd hívjam őt két héttel szülés előtt és addig megnézi, kit ajánl nyugodt szívvel a kerületünkben. Tádáááá. Még egy pipa.

 

Vasárnap pedig délelőtt kitakarítottunk, a kánikula ellenére - amúgy szombat este olyan meleg volt, hogy bementünk az áruházba világosban és amikor kijöttünk 3/4 10-kor, este, akkor még mindig ugyanolyan 35 fokos gatyarohasztó hőség volt, mint előtte. Szóval nem tett jót sem az, hogy megmozdulok a melegben (30 fok volt BENT), sem az, hogy a porszívó fújja ki a forró levegőt a házban, de szerencsére a porszívózás a férjemé volt, édes, hogy megcsinálja és segít. Ő utána elment a szüleihez, én maradtam, mert egy órát kellett volna autókázni a hőségben és azt én nem akartam volna, és gondoltam, összerámolom a szekrényemet délután. Beállítottam a ventillátort, kinyitottam a gardrbó ajtaját és ledőltem, hogy megnézzem, mit és hova fogok átszervezni. Ennek az lett a vége, hogy két és fél óra múlva arra ébredtem, folyik a nyálam a karomra. Nyilván ez volt a szervezet védekező mechanizmusa, vagy a cukoroldat ütött ki, esetleg a dupla vérvétel, vagy az, hogy nem tudunk rendesen aludni éjjel, vagy nem is tudom, vagy hogy dolgoztam egy egész hetet. A lényeg: aludtam, mintha kötelező lett volna.

 

Akartam volna még főzés nélküli sárgadinnye krémlevest "főzni" vasárnap, de annyira agyonütöttnek éreztem magam, hogy nem vitt rá a lélek, pedig minden volt hozzá. Még az sem motivált, hogy kéne bele fehérbor is (ráadásul háromputtonyos aszú volt otthon bontva, pont másfél deci), azaz alkoholizálhatnék egy keveset, de csak pihegtem és a ventillátor előtt ültem egész végig. Este egy picit enyhült a forróság, de ezt bent a szellőztetés ellenére nem lehetett érezni sajnos.

 

Balázs óriásit nőtt megint szerint, ugyanis ha fent megmozdul, érzem lent is. Egyre többször lehet vele visszaütögetőset játszani, Péter legnagyobb örömére. Örülök neki egyébként, hogy már most törődik a bébivel, beszél hozzá, simogatja, büszke rá, fotózza a pocakomat, és nem utolsó sorban büszke rám is, hogy nem lettem anyabálna méretű. Tudom, hogy szerencse is kell hozzá, de akkor is - épp mondtam neki, nincs az a baracklekvár, amire elcserélném ezt a büszkeségét, a szemei csillogását és azt, ahogy még most is hozzámér. Mondta, nem tartja magát perverznek, aki a várandósokra bukik, de én - szerencsére - szerinte csinos kismama vagyok. (Miközben ezt írom, körbevigyorgom a fejemet rendesen ám.)

 

Szóval Balázs nagyon-nagyon aktív, főleg kajálás után, éjjel és hajnalban, amikor kint kezd világosodni. Vagy arra ébredek, hogy edzést tart reggel, vagy arra, hogy iszonyatosan kell pisilnem. Ja, orrvérzés még mindig van és a mellkas-váll-felkar-hát pattanásodás sem akar elmúlni, de épp este beszéltük meg, hogy amennyire lehet, én megúsztam eddig komoly, illetve komolyabb baj nélkül a várandósságot.

 

Hétfő reggel az is kiderült, a cukrom tökéletes - nem értem, mert a gyorstesztes eredmény 3,8 lett, a vérvételes éhgyomri 4,1, ennek ugye egyeznie kéne; a cukorterheléses pedig 6,6. Azt mondta rá a kórház védőnője, hogy tökéletes. Mondjuk gondoltam, mert mondta az egyik kismama, az ő kisfia szinte azonnal felébredt a cukros löttytől, Balázs meg nem nagyon érezte, úgyhogy én amúgy is úgy véltem, nem árasztottam el cukorral a szervezetemet még így sem, tehát "működik az inzulinom". Viszont, annak ellenére, hogy a vasam még áprilisban is a felső határ másfélszerese volt, vagy hogy, most egy picit alacsony lett. A vizeletem pedig negatív. Örülök, tényleg. Mert tudom, hogy ez azért kell, nehogy Babónak baja legyen, de elég szép kis macera volt. Fel akarom hívni majd délután a dokim tündéri asszisztensét, hogy elhozza-e a leletemet, vagy én menjek be a kórházba, meg hogy a vassal mit kezdjek.

 

Szóval kergettem az asszisztenst egész délután, de nem értem utol, és amikor már elindult haza, nem akartam őt visszarángatni, mert eléggé megterhelő munkájuk van nekik is. Egy napon már semmi nem múlik, sem az vas miatt, sem pedig a leletek elhozatala ügyében. Ráadásul azért nem tudtam őt akkor hívni, amikor mondták, mert a drága ügyfél kiabált velem. Ahogy mondom, a szó legszorosabb értelmében, személyesen, úgy, hogy látta a pocakomat és mondtam is neki, moderálja magát, mert 25 hetes kismama vagyok. (Bizony, ez már a 25. hét!!! 35 cm kürüli a babánk, a kezei és lábai már majdnem akkorák, mint születéskor lesznek és ettől a héttől kezd el tapogatózni a méhben a sötétben állítólag. Egy dolog aggaszt csak, hogy azt olvastam, a csuklását is lehet érezni, de én nem érzem a csuklását.) Szóval hogy az ügyfél kiabált velem. Amúgy sem volt egy megnyerő pacák, de hogy ismeretlenül nekem támadjon, ez még nekem is sok volt. A dolgot nehezíti amúgy, hogy a főnökasszony melletti szobában ülök és itt volt még akkor, egyébként kiosztottam volna, hogy lába sem éri a földet. (A főnököt is.) Hogy jön bárki ahhoz, hogy ha elmondják neki a jogszabályokat, azon úgy kiakad, hogy a jogásszal kiabál??? Zokon vette azt is amúgy, hogy időpontot kellett kérnie és a többi. Remélem, nem lesz belőle fegyelmi / panaszos ügy, már csak az hiányozna. Amikor elment a drága ügyfél, majdnem sírtam.

 

A kánikula mérsékelődött és bár nincs légkodni az autóban, nem éreztem úgy, hogy megfőttünk hazafelé, mivel nem volt 39 fok, "csak" olyan 30 körül délután végre! Otthon meg nekiálltam a sárgadinnye krémlevesnek. Megkóstoltam az aszút, jó-e még (meg tudtam volna inni, nem mondom!!!), és az alábbi recept (neten összeolvastam vagy tízféle receptet és azokból ezt hoztam ki) szerint készítettem el a sárgadinnye krémlevest:

 

Hozzávalók:
- 1 db közepes nagyságú, illatos (érett, édes) sárgadinnye
- 2,5 dl tejszín
- 3-4 dl tej, ízléstől függően
- 3 ek. méz
- 2-3 dl édes fehérbor (de szerintem bármilyen fehér megteszi)
- 2 cs. vaníliáscukor / aroma (elhagyható)
- ha kell, még egy kis porcukor
- menta vagy fahéj (én szintén nem tolerálom most egyiket se, egyik sem volt benne)
 
A sárgadinnyét meghámozzuk, gerezdekre várjuk. Két közepes szeletet félreteszünk, a többit felkockázzuk, egy nagy, magas tálba tesszük. Hozzáadjuk a többi hozzávalót is és botmixerrel összetörjük, amíg sima nem lesz. A tejszín miatt habos lehet a teteje, keine Panik, természetes képződmény rajta. Ha szép sima, nem darabos, kész a leves.
A maradék két szelet dinnyét apró kockára vágjuk (mintegy levesbetétként) és tálaláskor a leves tetejére szórunk belőle egy keveset. ISTENI hűsítő, frissítő, turmixnak sem utolsó, két emberre pedig bőven elég a fele mennyiség. (Azaz kánikulában a dinnye felét megeszitek, a másikat meg elkészíted a fenti módon.) 

 

A világ legzseniálisabb, legegyszerűbb, akár koktél-alapanyagnak vagy turmixnak is használható, főzés nélküli nyári levese. Plusz aki előre behűt mindent, akkor akár azonnal tálalhatja is. 
 
(Már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a borkóstolással és a leves evéssel végre én is egy kis alkoholhoz jutottam!)
 
Amúgy ha legközelebb bármilyen kerti parti, nyári családi összejövetel lesz, én tuti ilyennel kezdem a menüsort, grillezés mellé sem utolsó. Nem kell főzni, nem kell vele sokat dolgozni és szerintem díjnyertes bármilyen finnyás közönségnek, ráadásul a dinnyepucolás és a botmixerezés még életünk párjára is rábízható. És ebből annyi leves lett, hogy szinte teljesen teli lett egy közepes méretű üveg salátástál.

 

Balázs mondjuk reklamált, hogy mi ez a lötty, ő kérem szépen vajas-sonkás kenyeret kér paradicsommal, anya ne hülyéskedjen, ha ő éhes! Apja fia. Édesség csak ritkán és csak kevés. Kivéve, ha az édesség keserű vagy savanyú, vagy nagy kánikulában jéghideg (étcsoki, nem túl édes puding, nem túl édes gyümölcsleves, esetleg étcsokis öntettel az epres pohárkrém, az ál-tiramisum fél doboz holland kakaóporral, cukor nélküli kávéval, jegeskávé vaníliafagyival, de az sem túl édesen és az örök klasszik sláger, a vienetta - ezt mondjuk mi most Balázzsal nem esszük meg, nekünk túl édes). Azt sajnálom csak, hogy a bor miatt nem merek majd reggel dinnyeturmixot inni a védőnőhöz indulás előtt, mivel ugye vezetek majd. Kint enyhül egy picit a meleg, szellőztetek egyet és aztán alvás.