Aztán 15-én reggel összepakoltunk és irány a Szalajka-völgy! Egy baráti párral mentünk, jókat beszélgettünk, jókat ettünk (a Panzióban, vagy Fogadó, vagy mi volt, nagyon jól főznek), nagyokat sétáltunk, bár a kilátóhoz nem másztam fel és nem is émelyegtem, csak csütörtök délelőtt. Nagyon jót tett a pihi, viszont olyan erős volt a napsütés szombaton (bár a fátyolvízesés befagyott és nem engedett ki mostanra sem, tiszta jég volt az egész), hogy megfájdult a fejem. Közben hívott a húgom (e-mail ellenőrré avanzsált a hétvégére), hogy megvan a vérvételem eredménye, de csak a fehérvérsejtek csillagosak, meg vasból van sok nekem és a kísérő mailben sem volt semmi különös, hogy azonnal zárassam karanténba magam, meg is nyugodtam.
Erre nézem este, hogy toxoplasma ImG 0,18, toxoplasma IgG 0,0. Gyorsan meggugliztam és az volt, hogy ha az imG érték pozitív szám, akkor aktív fertőzésem van. 25 %, hogy a baba is megkapja. Hát, bedzsondzsultam rendesen, bőgtem, hisztiztem, de nagyon fájt a fejem, Pétert kiköltöztettem a nappaliba, hogy ne ébresszem fel a hánykolódásommal... Vasárnap hajnalban vagy négyszer arra ébredtem, hogy van-e bajom, vagy a babának van-e baja, de vasárnap lévén senkit nem tudtam felhívni.
Aztán annyira pocsékul voltam, hogy a fél 9-es ébredést eltoltam és fél egy előtt egy kicsivel ébredtem, még mindig leírhatatlanul pocsék, fejfájós, émelygős állapotban. Ettem áfonyás joghurtot, meg ittam epres-csipkebogyós-
Úgyhogy még egyszer elölről kezdtem a kört: vitamon, hormon, viszont Rubophen nem, mert ezek szerint azt nem szereti a gyerek és aludtam tovább.
Délután, illetve estefelé ébredtem, a hormont nem mertem bevenni, a vitaminokat sem, majd Péter kilálta, hogy ő bolognait főz. Segítettem persze neki, de a piruló darálthús illata (szaga) annyira ellenszenves volt, hogy sikerült hánynom még egy kiadósat. A rossz csak az volt, hogy utána is extrán szarul voltam, na meg hogy még a hétfő is úgy telt, hogy nem volt szabad lehajolni, illetve köhögni / büfizni, mert szinte hánytam attól is.
Ma reggel megint rákezdtem, hogy toxoplasma, hogy izé, hogy nem tudom, hogy rossz anya vagyok, hogy mi van, ha, ha el kell vetetni, ha nem egészséges, ha nem figyeltem oda elég rendesen, vagy nem is tudom. Hívtam a háziorvosomat, aki mondta, hogy most máshol dolgozik, hívjam őt négykor a rendelőben és megbeszéljük... Szóval lepattintott, legalábbis úgy éreztem. Teljhesen elkámpicsorodtam, zokogtam és Pétert annyira felhergeltem, hogy a végén még alapos letolást is kaptam tőle, hogy mindig negatívan gondolkozom, hogy nincs egy pozitív gondolatom sem és így nem lehet élni (csak a szokásos).
Aztán hívtam a nőgyógyász asszisztensét, de ő még nem volt bent, majd hívtam a csak végszüksgé esetére kapott nőgyógyász számot, és mondtam neki, hogy ezek az értékeim és meggugliztam és bár nem kellett volna, én attól még átsrtresszeltem a vasárnapot. Nagyon rendes volt és mondta, hogy nincs fertőzésem, persze ezt az értéket végig ellenőrizni kell a várandósság alatt, de nyugodjak meg - mondtam neki, hogy imádom és ne haragudjon, de csak hozzá tudtam fordulni. Erre ő: akkor most mit tanultunk? Nem kérünk vérvételt hétvégére. Mondom, már szerdán meg kellett volna kapnom, de nem így lett, csak szombaton jött és kellett nekem kotorászni benne. De legalább megtudtam, hogy a szerdán rendel a péntek helyett és majd hívjam fel az asszisztenst.
4 óra van, hívtam a háziorvost, persze nem vette fel. Jajj, de jó! És akkor most még mindig itt idegeskednék, ha nem lenne végtelenül rendes a nőgyógyászom. Vájjj...
Próbáltam ma hívni a védőnőt is, de nem vette fel ő sem, úgyhogy azzal sem haladtam előre sajnos. Kíváncsi vagyok, azt mikor tudom elintézni, mert ugye mennem kell majd fogorvoshoz, de a vizsgálattal jó lenne megvárni, amíg lesz kiskönyvem. Nagyszerű, hülye magyar bürokrácia! (Írom ezt jogászként.)
Beszéltem ma Zsuzsival és mondta, neki is volt fals pozitív eredménye valami durva fertőzésre, úgyhogy megért - bár ez most nem is fals eredmény volt, hanem a saját hülyeségem, mindegy. Egyébként meg annyira mennék már haza, hogy azt elmondani sem tudom!
