Az EKG-n minden rendben volt és nagyon rendes volt a dokinő (ha dokinő volt, aki csinálta), még a leletemet is megvárhattam. Tényleg semmi kellemetlenség és nem is volt csúszás, nagyon profi módon oldották meg a betegirányítást, meg folyamatosan takarítottak az "egészségközpontban" - gondolom, ez a régi SZTK a kerületben. Mindegy, nem olyan, mint a dorogi, vagy hát ahogy a dorogi él az emlékezetemben. Elég rosszul voltam este megint, elmentem aludni korán.
Tegnap elég sokat dolgoztam, de aztán csak eljött az idő, indulhattam babakocsinézőbe. Találtam a belvárosban parkolót is, teljesen meglepő módon. Az áruháznak nagyon kicsi bejárata van, viszont egy társasház egész alagsorában foglal helyet. Tényleg minden van, nem győztem csodálkozni. A zenélő játék kicsit hamis volt (de az összesnek, valami lengyel márka volt), úgyhogy zenélőt nem vettünk. Meg babakocsit sem. Mert megnéztük, és választottunk egy másikat, ami annyiba kerül, mint a kinézettnek az eredeti ára, de sokkal puhábbnak, szivacsosabbnak, masszívabbnak, strapabíróbbnak tűnik. Megint nem tudtam vacsorázni este, illetve olyan hat - fél hét felé, és megint nagyon rosszul lettem.
Péter elvitt aztán az orvoshoz a receptért, de nagyon sokan voltak, úgyhogy semmit nem tudtam kérdezni, de majd felhívom délután.
Péntek este.
Nem hívtam fel ma az asszisztenst, viszont kiírt az orvos táppénzre, mert nem voltam jól, a kocsi szervizben van, kölcsönkaptam az övterelőt, babáztam is egy kicsit. (Egyébként hihetetlen a barátnőm kisfia, 15 hónapos és gyönyörűszép, és a kis totyogós tudatában van annak, hogy milyen jó pasi. Komolyan, csak azt nem kérdezte meg, hogy "Na, mi a helyzet?" Ahogy ránéz az emberre, ahogy mosolyog, ahogy odaad neki dolgokat - profi csajozós viselkedése van már most.)
A szüleimnek megmutogattam a babakocsit, a bababútorokat, beszélgettünk sokat, jó volt és persze ettem mamma-főztjét (borsóleves és grízes tészta), meg hoztam is belőle. Még mindig émelygek, ami estére tetőzik (bár ez állítólag jót jelent), úgyhogy a főzéssel még mindig hadilábon állok. Főleg olyan dolgokkal, amiket olajban kell sütni, pirítani (rántás a leveshez és pirított búzadara a grízes tésztához), és Péter csokiízű fehérjeturmixa is olyan, hogy szaladnom kell tőle. De puszit sem tud adni nekem, ha ivott már belőle.
Zsuzsival beszéltem bútorügyben és kiderült, hogy remek az ízlésem, már megint kiválasztottam azt, ami tömörfa és csak a kiságy olyan százharmincezer forint. Mások az egész gyerekszobát berendezik ennyiből. Mondtam, hogy akkor ez az álom, ami soha nem lesz a miénk, és innét indulunk lefelé. Egyébként 30 körül vannak a masszívnak tűnő kiságyak és egy komód a pelenkázó feltéttel (tudom, hogy ez nem pizza, de jobb szót nem találok rá) is annyi.
Viszont kár volt beleélnem magam abba, hogy milyen remek kis ágyacskát és komódocskát fogunk venni, mert NEM FÉR BE! Túl nagy a kanapénk. Mondtam, hogy márpedig csak ez a sarok van, és nem szeretnék a hálószobából gyerekszobát csinálni. Van még egy szoba, ami jelenleg munkásöltözőként funkcionál és majd az lesz a gyerekszoba, de arra kb. még egy-másfél évet várni kell, szóval vagy mi költözünk ki a hálószobából (de akkor hova tesszük az ágyunkat és ha a kanapén alszunk minden nap, akkor az tönkremegy, ugye???), vagy nem az álomszép kiságy jön ide, hanem egy annál kisebb, de akkor egy komód is befér, és a gyermekünk nem a kandalló mellé kerül.
Már ki is néztük a kiságy és a pelenkázó helyét, és Péter mondta, hogy mivel külső fal mellett lesz a kiságy, ezért tenne fel oda polifoamot, hogy ne sugározzon a csöppségre a hideg. Mondtam, hogy jóóóóó, ha kisfiú lesz, világoskék lesz a falborítás, ha kislány, akkor meg rózsaszín. Aztán rájöttem, hogy szerintem színes lesz, illetve világoskék, megcsinálom égnek, felhővel, napocskával (kivágom dekorgumiból, az is polifoam, csak vékony), vagy zöld és kék lesz az alap, rét lesz és ég, nem is tudom... Péternek is tetszett az ötlet és akkor így lesz a kényszermegoldásból valai nagyszerű dolog.
Beszélgettünk még arról is, hogy majd ha jön a második gyermekünk, akkor két gyerekszoba kell, mert egy hiperaktív 3-4 éves mellé nem lehet a nappaliba betenni egy frissen érkezett csecsemőt. Avagy családtervezés nálunk.
Beszéltem egy másik barátnőmmel is ma, 30-31-re írta ki az orvos. Kérdeztem tőle, hogy mi újság, de mondta, nem akar megszületni a gyerek, nagyon jól érzi magát ott bent. Mondta, mindent meg tud még csinálni - tegnap pl. porszívózott -, csak lassabban és alduni is tud, bár van, hogy felébred éjjel, de vissza tud aludni utána. Hát, én nagyon kíváncsi vagyok, nekem milyen lesz a vége, amikor minden készen áll és számolom vissza az órákat.
Ezt is meg szeretném majd kérdezni, hogy hogyan zajlik a császározás, meg hogy mennyi ideig kell a kórházban maradnom, illetve, hogy megvárja-e az orvos, hogy meginduljon magától a szülés, vagy ha úgyis vág, akkor a legideálisabb időpontban fogja ő megindítani a szülést? (Tudom, utólag a kérdések fele hülyeség és felesleges lesz majd, de egyelőre ez a sokismeretlen az egyenletben.)
Kértem időpontot hétfőre a fogorvoshoz is, majd még az anyósomtól el kell kérnem a címet. Állítólag nagyon jól végzi a dolgát - kíváncsi leszek, az orvosparámmal milyen lesz. Mondjuk egy kicsit megnyugtat a tudat, hogy az okoskönyvek szerint semmilyen komoly beavatkozást nem lehet a várandós kismamán végezni, fogászatilag sem. Mindegy, azon is túl kell esni.
Ja, a szifiliszem eredményére még várni kell, viszont a vércsoport és az ellenanyag-vizsgálat egyben van, ahhoz majd megyek csütörtökön még egy vérvételre. Hű. Nekem volt valami oltási kiskönyvem (gyerekkori olvasásmániám is volt, meg nagyon korán megtanultam olvasni, illetve összeolvasni magamtól és szerintem én azt láttam), amiben benne volt a vércsoportom. Hátha anya tudja, hogy hol van, mert akkor már - bár attól függ, milyen a vércsoportom - lehet, nem is kéne aggódnom az ellenanyag miatt. Bár nem értem, amikor újszülöttként levették a véremet, az adataimmal együtt miért nem rögzítették azonnal a TB nyilvántartásban. Mennyivel egyszerűbb lenne minden!
3/4 11, szerintem alvás, messze túlszárnyaltam a korábbi hetek átlagát, de érzem magamon, hogy el kell mennem aludni.
