...és nem akartuk elbékávézni, bár csak öt buszmegálló, de inkább megvesszük holnap, ha minden igaz, kapunk kölcsön kocsit.
Az émelygésem ma egésznapos (volt), már nagyon elegem van belőle. Sajnos nem oldhatom meg úgy, mint Fiona a Shrekben, amikor az éneklő Robin Hoodot és csapatát karatézza le és utána közli, hogy "Mmmmár nagyon elegem volt belőlük!". Pedig nekem is annyira elegem van. Ráadásul ma a gyógyszereket is csak hosszas magammal beszélgetés után tudtam bevenni.
És a hormonok száguldása és egyéb más hülye pszichés okok miatt a Csillag születiken sírnom kellett, meg sírógörcsöt kaptam "reggel" (a valós időszámítás szerint délben) is, amikor Péter közölte, hogy induljunk el és öltözzek fel gyorsan - de én még a vödör mellett feküdtem (nincsen lavórunk, csak vödrünk, kicsi a ház) és sírva fakadtam, hogy nem tudom, nem bírom, nem megy, nem és nem és nem és már nem vagyok olyan, mint voltam és soha nem is leszek és ez nagyon zavar. (Ekkorra már zokohtam rendesen.) És mi lesz, ha valamit rosszul csinálok és baja lesz a gyerekünknek és mi lesz, ha valamit elrontok. És mi lesz, ha nem tudok egyszerre anya, háziasszony és feleség lenni. Persze Péter mosolyogva közölte, hogy igen, lesznek hibáink és igen, soha többet nem fogok semmit fél kézzel elintézni. És mondta, igen, le fogjuk ejteni a gyereket (mondtam neki, ne is gondolja, hogy így rá fogom bízni és kiherélem, ha meglátom, hogy dobálja - mindezt még mindig zokogva), és lesz, amit el fogunk rontani, de még sose nem voltunk szülők. Nagy nehezen megnyugodtam, Péter letörölte a könnyeimet és elmentünk a bababoltba.
Útközben kellett venni nekem pogácsát, mert nagyon rosszul voltam, de az sem segített. A boltban megint megnéztük a babakocsit, a pirosból van még kettő, találtunk szépen zenélő macit is, de 4.250,- Ft volt. Mondtam, nem akarok már az elején kicsinyes lenni, de amúgy is az volt a terv, hogy két ilyen zenélős izét veszünk, de ilyen árfekvésből nem, egyet sem. Talált Péter igazi teddimacit is, csak koszos volt és azt szeretnénk, ha majd a gyerekünk koszolná össze. Megnéztük a gyerekbútorokat, találtunk nagyon édes kiságyat, virágos-méhecskés mart mintával, meg láttunk egy pelenkázós komódot is, az mondjuk csacsis mintával volt. Megkérdeztem, a komód nincs is a kiságynak kinézett cseresznye színben és csak csacsis mintával rendelhető. (Váááááá, ez nagyobb meccs lesz, mint gondoltam...) Néztünk még kiskádat is, de nem tudom, az hogy és hova fog elférni, kicsi nagyon a fürdőszoba.
És annyi apró vackot láttunk, amiről a mi gyerekkorunkban még azt sem tudták, hogy a világon van, de egész egyszerűen most kihagyhatatlannak tűnik. Mondtam, hogy össze akarom írni, mi kell a babához és mi mennyibe kerül. Az internet nagyon jó barátom lesz, mert annak segítségével fogom összeírni, hogy mi mennyi. Arra nem is gondoltam, hogy a kiságyba matrac kell - de nem kókuszmatrac, mert azt szilikonnal tömörítik, vagy fogják össze, vagy mit csinálnak vele és nagyon büdös. Plusz ha mondjuk a gyerek összepisili, amire nagyon könnyen lehet példa, akkor meg soha nem szárad ki, mert ugyanolyan vastag, mint egy sima matrac, de annál sokkal lyukacsosabb szerkezetű, vagy mi. Mindegy, nem veszünk olyat és kész, de eddig ilyesmi, hogy ágynemű, meg huzat, meg izészivacs a rácsos ágyra, hogy ne üsse meg magát, még eszembe sem jutott. Olyan huzat szettek vannak, hogy már a baldachinnak való is benne van, és így 10-12 ezer forint. Nem baldachinosat nem találtunk. A kiskád meg 5 körül van, de abban már beépített hőmérő is van. Csak arra tudok gondolni, hogy a kádat a zuhanykabinban fogjuk tárolni használaton kívül, és kell vennünk hozzá összecsukható állványt is. Ja, és az összeíráson és összeszámoláson kívül még mindennek a helyét is ki kell találni. Nem fogunk unatkozni.
Mindjárt fél 11, szerintem nekem megint alvás. Elfáradtam a hányingerben.
