Péter elment hajnalban síelni, de persze előtte kaptunk sok-sok ölelést, meg puszit. Mondtam neki, hogy nagyon vigyázzon magára, mert annyira szükségünk van rá, mint eddig még soha, ő meg azt mondta a pocakomnak (ami még nincs is amúgy), hogy "te is vigyázz nagyon anyádra!". Elolvadok tőle, de lehet, hogy csak a hormonok teszik. Mostanában nem vagyok biztos abban, mi az, amit én művelek, és mi az, amit a testemet versenypályának gondoló, azon átszáguldó hormonok.
Első körben zuhanyozom egyet, aztán reggeli. Ma jobban oda kell figyelni majd a kajálásra, mert a dupla reggeli kimarad, ha jól sejtem. Ja, és este nem vettem be a 2. adag 250 mg C vitamint.
Remélem, nem leszek beteg. És egyébként meg gondolkozom a méhen kívüli terhességen, de a barnás folyásos tünetem hála istennek nincsen és nem görcsöl annyira a hasam, hogy nem tudok felkelni. Plusz itt van a többi tünet is nekem, szóval azt mantrázom, hogy minden a legnagyobb rendben. Egy lapból pick ászt húztunk, úgyhogy nem lehet baj!
Megpróbálkozom ma is a kávéval, ha már itt a gép. Ha nem, akkor tejhabos kakaót fogok inni, de most végre kipihentnek érzem magam. Ki kéne találni, mint csináljak estig, elsőként a takarításra gondoltam, de egyetlen porcikám sem kívánja egyébként. És nagyjából rend van, a többi nem érdekel, jövő héten Péter szülinapja miatt úgyis alaposan meg kell csinálni. Egyébként legalább tízen leszünk, nem tudom, hogyan fogunk elférni és meg kéne vele beszélni, hogy akkor inkább menjünk szórakozóhelyre, de most ugye nincsen otthon, másrészt meg hat nappal előre milyen helyet tudnék lefoglalni??? Bár lehet, jobb lenne, ha nem otthon verné szét a lakást az ünneplő tömeg...
Egyébként az agyam kezd szita lenni. Ezt sem tudom most nyugodtan végiggondolni és a szülinapi menü sem megy. Pedig olyan vagyok, hogy leülök, nézegetek, gondolkozom és egyszercsak érzem: ez az! De mostanában csak azt érzem, hogy éhes vagyok, émelygek, fáj a gyomrom, a hasam, fáradt vagyok, álmos vagyok, fáj a mellem, legyen már csütörtök és legyek már túl az orvosi vizsgálaton. Na, zuhi és reggeli, bár most nem is vagyok annyira éhes.
Délután - nem vettem Péternek semmit és a kismamaruhák!!!
Nos, ha Szily László szerint a kantáros farmer a legnagyobb merénylet a terhes nők ellen, akkor nem látta még a C&A, illetve a H&M kismama-kollekcióját. Iszonyatosan drága és hihetetlenül randa. Amikor nézegettem a cuccokat, csak az járt a fejemben, hogy nincs az a Zzzzzissssssssssstennnnnnn, hogy én ezeket felvegyem! Értem én, hogy ezekben egy-egy felnőtt nő, illetve egy-egy fejlődő, összegömbölyödött gyerek fog beleférni, de miért kell akkorára szabni őket, mint amekkora a Nina, a Pinta és a Santa Maria vitorláinak alapanyaga volt egyben? És a színek? Meg az anyagok? Világoskék, sötétkék, fekete. Persze, a fekete slankít, de nem gyászolni akarunk! Ja, és szinte minden volt farmerből. És aki nem farmer, hanem casual, ne adj isten, office wear kategóriákban kénytelen versenyezni? Hiába veszek fel egy farmertunikát leggings-szel, nem ülhetek be az irodába jogászkodni. (Már csak egy jól irányzottan randára tervezett Birkenstock vagy Rieker szandál kéne mellé és készen is lenne a hogyan ne öltözzünk soha várandósan SEM, avagy merényletkísérletek a jóízlés és a szépérzék ellen című tájékoztató füzetecske tipikus nyitóképe.)
A H&M-ben volt egy jó dolog: kismama-leggings, 2.490,- Ft-ért. Egy kismama-farmerszoknya 8-9.000 Ft, akkor inkább veszek simát 3-4.000,- Ft-ért és átszabatom. Nem vettem leggings-et sem, majd csütörtökön hazafelé, ha a doki szerint is minden rendben van velem. Ja, és a H&M-ben vannak kismama-harisnyák, nem is túl drágán. Bár az egyik ismerősöm azt mondta, hogy harisnyát nem tudott magán elviselni, csak combfixet, azt meg amúgy is az outletben veszek. Szóval vissza a kismama-cuccokhoz. El is hiszem, hogy olyan seszínű, seszabású cuccokban a nők nem várandósnak és kismamának, hanem tényleg TERHESNEK érzik magukat. A mázli az - és ezen gondolkoztam és ezek szerint az agyam nem annyira szita, mert a divat még érdekli és gondolkozik rajta sokat -, hogy divat a leggings és a bővebb tunikák, pólók, blúzok és ráadásul töredékáron is vannak a kismama-cuccokhoz képest, és megint divatok a pamutcuccok, többféle ruhát is láttam, még vagány csíkosakat is, és ugye most nem bűn felvenni csíkosat, hiába szélesít - van három pamutszoknyám is, amit vagy átszabatok, vagy csak így fogok hordani. Tényleg azon gondolkozom, hogy ez merénylet az áldott állapot ellen, amit a boltok kismama-ruhák címén követnek el a nők ellen.
Kerestem balerinacipőt is, feketét, de az nem volt, csak 20.000,- Ft-ért. Annyiért nem veszek. Volt nagyon puha bőrből galambszürke Buffalo, 10.000,- Ft-ért, bár lehet, jobban járnék két pár Deichmannossal, ami feleennyibe kerül. Ma nem voltam túl éhes, de amikor a postán sorban álltam a tértivevényes adóhivatalos levelemért (a víz is kivert, hogy mi lehet ez, kérdezte a postás, sorsjegy érdekel-e - mondom, az adóhivatal küldött nekem tértivevényes levelet, 19-re nem húzok lapot!, nem kell sorsjegy. A szomszéd sorban is mosolyogtak.), akkor nagyon rosszul lettem a hónaljszag-olajoskabát-
Lényegében ennyi és végre pihi van. De elfáradtam ebben is és nem találtam Péternek ajándékot, illetve semmit nem vettem, de azt hiszem, megvan és holnap délután elmegyek megvenni. Néztem könyvet, de most csak babásat tudnék venni, meg néztem ruhákat is, de nem találtam semmi jót, úgyhogy szerintem marad a pizzavágó olló. Úgyis imádja a hasát, a pizzát (na nem mintha olyan sok pizzát sütöttem volna már eddig is), szóval ez lesz a jó ajándék.
És lehet, alszom egyet, fáradt vagyok. El sem hiszem.
