A sehány éves...

Tegnap kellemes déja vu érzésem volt. Úgy ébredtem, mint amikor alaposan bemákoltam egy-egy buli alkalmával, azaz fejfájás, kiszáradási tünetek, émelygés, öklendezés, nemakarokkaját, de mégis ennem kéne érzésekkel, hasmenéssel.

 

Kávét nem kívántam, hiszen nagyon szomjas voltam, teát főztem magamnak, de tényleg naggggyon pocsékul voltam. Próbáltam reggelizni, amitől annyira rosszul lettem, hogy le kellett feküdnöm, majd jött egy kósza telefonhívás, ami miatt felébredtem, de mire odaértem, abbahagyta, próbáltam még enni, de az sem sikerült, így visszafeküdtem aludni és aludtam 11-ig. A fejfájás akkor sem múlt el, de valahogy összevakartam magam, zuhanyozás, hajmosás, öltözés, hajszárítás, smink, megírtam a nav-os levelet, kinyomtattam, aláírtam - de jó nekem! -, sminkeltem, elindultam.

 

Már a buszra sem esett jól felszállni, tele volt büdös emberekkel és a fejfájás csak még jobban kihozta az émelygésemet, a posta maga volt a pokol a sokféle és sokszagú emberrel és a jó 20 perces várakozással. Aztán nagyon korán odaértem a dokihoz, és mivel nem nyitott ajtót senki sem 14 órakor (14.20-ra mentem), leültem inni egy forrócsokit a napsütésben, ami nagyon jól esett. Addig semmi meleget nem vettem magamhoz, kivéve két nagy bögre teát, a kávét sem kívántam reggel, sőt, a kicsit kesernyés csoki meg némiképp megnyugtatta a háborgó gyomromat.
 
Bár csak a második páciens voltam a 14.20-as időponttal, a doki már akkor csúszott vagy negyed órát, no de a látvány mindenért kárpótolt. Annak ellenére, hogy nagyon tompa voltam, valahogy ma már éreztem, hogy minden rendben lesz és kész. Tudom, aggódtam eddig, de most nyugodt voltam, nem ismertem magamra. Mondtam a dokinak, hogy pozitív lett a tesztem, mind a négy (!!!), úgyhogy ő meg mondta, akkor megnéz. Péternek kerekedtek elfelé a szemei, amikor a hüvelyi ultrahangos rudat szerelte fel a gumival és kente rá a síkosítót bőven, de hát Babócát még csak ezzel tudják megnézni.
 
A baba jó helyen van, körülhatárolható, bevérzés vagy más kóros tünet nincs körülötte. Doki egy kicsit molyolt az ultrahanggal és kérdezte, hogy látjuk-e azt a hol nagyobb, hol kisebb fehér foltot, mert az ott... ...a szíve, fejeztem be én helyette a mondatot. Komolyan, két hete erre vártam! Valami fantasztikus érzés volt látni végre a gyerekünket! Péter lefotózta az ultrahangos masinát és hiába kaptunk képet is életünk első önálló teremtményéről, azért még nagyon nehéz elhinni, hogy egy Babóca van a pocakomban.
 
Három hét múlva kell visszamennem a nőgyógyászhoz, már ha kapok időpontot és el kell mennem a háziorvoshoz vérvételre és fogászatra is (jaaahhajjjajjjjaaajjjjjj...), meg kaptam sárgatest hormont, mert a doki szerint egy kicsit kicsi a méhem. Mondom, hűh, majd akkor megnő a gyerekkel. Persze fogom szedni a gyógyszert, szigorúan betartok minden utasítást, elsőgyerekes mintaanya leszek. :) 

 
Kértem azért egy mobilszámot is, hogy ha bármi van, akkor el tudjam érni. Nem hittem el, ahogy írta - nekem fejjel lefelé -, de a nőgyógyászom mobilszáma 911-gyel kezdődik! A vége meg egy másik segélyhívó szám. Hülyére röhögtük ma is magunkat, mint az első alkalommal is, nagyon jó fej amúgy.
 
Nem szaunázhatok, nem úszhatok és mivel hajlamos vagyok a fertőzésre, ezért ez így is marad. Nó uszoda, pedig szinte mindenhol azt ajánlják. Nagyon kell vigyáznom magamra még 6 hétig és persze utána is, de ez az első összesen 12 a kritikus. Magassarkú cipő elfelejt, teát, kávét lehet inni, sőt, ha esetleg szédülök, vagy alacsony a vérnyomásom, akkor kell is. (Nem mellesleg ma nagy szerepe volt a fejfájás alapos tompításában a kávénak, szóval kívánom, vagy sem, szerintem muszáj lesz majd innom.) Fejfájásra Rubophen vagy egy-egy Algopirin, ha nem vagyok rá érzékeny és vigyázzak magamra nagyon. A doki azt mondta, ne most tanuljak meg jet-skizni - mondom, a síelést már letudtuk idénre, akkor, amikor még nem is tudtuk, hogy Babóca létezik.

 

Akkora volt az eufória, hogy hiába mondta a doki, kérjek 3 hét múlvára - biztos, ami biztos alapon - időpontot, elfelejtettem visszatelefonálni az asszisztensének, aki még nem volt ott, amikor eljöttünk. Úgyhogy ma üldöztem őt és legközelebb 23-án megyünk! :) Egy kedves barátnőm férje nem azt kérdezte, mikor lesz a következő vizsgálat, hanem azt: mikor lesz a következő láthatás?

 

Amúgy anya nem értette, hogy miért kérdezem, mikor lesz az őszi szünet - aszonnya, ősszel -. Miért? Mondom, mert kellenél egy hétre. Minek? Erre apa mondta - neki hamarabb leesett -, hogy mosni, főzni, takarítani. Én meg hozzátettem, hogy gyereket fürdetni... Akkor kerekedtek el a szemei és egy picit meg is hatódott. Apa mondta neki, hogy most már tényleg öreg lett. :)
 
Péter szüleinek meg úgy mondtuk el, h após megígérte, hogy ha jön a gyerek, akkor megkapjuk az ő kocsiját, úgyhogy tegnap megkérdeztük, nézett-e már magának másik kocsit. Após ott is egyből tudta, miért kérdezzük, aztán Péter elővette a Lujzitól kapott egy pár babazoknit és fantasztikusan örültek ők is.
 
Péter tesója később jött haza, neki megmutattuk a felvételt, meg mondtam - nagyon rég nincs barátnője -, hogy kölcsönadjuk majd a gyereket és ha vele sem csajozik be karácsonyig, akkor menthetetlen. :) 
  

Annyira várom, hogy leteljen ez a hat hét és minden rendben legyen és mindenki vigyorogjon továbbra is! :) Nagyon jó érzés és bár ma is émelygéssel - meg fejfájással - töltöttem a napom nagy részét, semmivel nem hasonlítható össze. Egyébként beszéltem Babócával, hogy én nem bántom őt, ő se bántson engem, de konok gyerek, mert nem hallgat az anyjára!

 

Ma reggel, illetve hajnalban is fejfájással ébredtem, Péter szellőztetett, masszírozta a buksimat - elaludt közben, vicces volt, nem is egyszer és persze bőszen tagadta, hogy elaludt volna - túl sokat nem használt, de jólesett. Reggel, amikor kelni kellett, kaptam gyógyszert (algopirin, egy cseppet elviselhetőbbé tette a fejfájást), vizet, szellőztetett megint, a konyhaasztalnál ülve megmasszírozott, kapott sok-sok simit a pocakom is. Tegnap egyébként talán nagyobb élmény volt látni a férjem arcát, mint Babóca szívverését, még soha nem láttam ilyennek! Én azért egy kicsit aggódom, főleg amiatt, hogy ma egész nap rosszul vagyok, ez nem jó buli, és persze az én bőrömre megy a vásár, de jó volt látni, hogy minden rendben van, vagy hát amennyire egyelőre rendben lehet, annyira rendben is van.

 

NINCSEN RENDBEN!!! Három napja konkrétan effektíve émelygek és ha nem, akkor meg fájt a fejem, ami mostanra szerencsére elmúlt, de ez az émelygés annyira rossz érzés. Nem tudnék alkoholista lenni, aki mondjuk minden másnap alaposan berúg, aztán meg kijózanodik, most már legalább ezt is tudom.

 

Amúgy meg olyan tényleg, mint amikor folyamatos stresszben éltem a hülye munkahely miatt - gyomorfájás, émelygés, gyomorégés, feszült helyzet és amúgy meg ma például teljesen vizsgaidőszakos tüneteket produkáltam, amikor időpontot kellett kérni az orvoshoz (fájt a hasam és konkrétan izgultam, hogy akkor ugye tényleg tudunk menni három hét múlva). Úgyhogy azt tudom mondani, hogy aki élt már át extrém stresszhelyzetet, akár több napig, vagy több hétig is, na az körülbelül megegyezik a várandós tünetekkel, legalábbis nálam. És még a fokozott nyáltermelés is megvan, bár az inkább hullámzóan jön elő és tűnik el. Annyi, hogy a hajam nem hullik, de a körmöm ugyanolyan törékeny megint és kicsit ragyásabb is vagyok most.

 

Hétfő estére van időpontom a háziorvoshoz, kíváncsian várom, milyen lesz, meg mikor fog vért venni és hogy tűrni fogja-e a hülyeségeimet (jobból veszünk, nem nézek oda, beszélgetünk és lefekszem).

 

Egyébként még mindig nem kívánom az édeset, a vajat, olajosat és a margarinos tésztát (croissant pl.) egyáltalán, a sült krumpli szagától meg egyenesen rosszul vagyok. A kávémat kevesebb cukorral iszom, a teámat is egyébként (most már biztos, hogy szülőatyám, illetve a cukor- és édesség-függő családom kitagad!) és tényleg nem tudok ránézni dolgokra, amiket előtte szerettem (majonéz, lazac, vaj, croissant, füstölt sajt, paprikás kolbász). Meg extra fáradt vagyok és nem tudok gondolkozni. Úgy látszik, az agylágyulás idő előtt ért utol!

 

Voltam ma cipőt venni, de ettől a hajam ki fog hullani. Nem találtam olyan fekete balerina cipőt, aminek 3 miliméteresnél nagyobb sarka lett volna, az meg nem jó, mert állítólag az is egészségtelen. Kiválasztottam egy egybetalpút, ami ránézésre 3-4 centis sarokkal rendelkezett, azaz nem teljesen lapos, de mivel éktalpú, nem is annyira rossz, mintha rendes sarka lenne. Sötétszürke velúr és nagyon szép, nem teljesen kerek, kicsit szögletes fazon, és ami a lényeg: féláras volt, ötezer forintért megvehettem. Tanakodtam vagy húsz percet az üzletben, aztán az lett a vége, ami ilyenkor lenni szokott: hívtam anyukámat, hogy akkor most szerinte ezt megvehetem-e, mert a többinek semmi sarka nincs és azt olvastuk, az sem egészséges. Végül megvettem, holnap viszem is be az irodába, mert bár a mostani benti cipőm sem túl magas, a doki szerint mostantól elfelejthetem a magassarkú cipőket. (És színházba, meg Péter szülinapjára miben menjek, ha???)