Ma volt napok óta az első délelőtt, hogy nem remegtem, és viszonylag jól működött az agyam is az irodai munkához. Éljenéljen! (Lehet, ahhoz is köze van: nem bkv-zom?) Tegnap este mondtam Péternek, most van az, hogy én nagyon félek. Persze a hormonok miatt ez csak pár perc, mert aztán rámjön, milyen jó is lesz (terhességi agylágyulás), meg hogy láthatjuk végre kisBalázst teljes testi valójában is (valljuk be, az ultrahangos képeken, átvilágítva a kis szerveit meg csontocskáit, nem túl előnyös oldalait mutatja). De attül még lesz egy műtétem, érzéstelenítéssel, meg lesz egy szülésem és lesz egy gyerekünk!!! És hűűűű.
Kérdeztem Pétertől, mit fogunk kezdeni a gyerekkel - majd játszunk vele: locsoljuk vízipisztollyal. Október végén?! Majd jól befűtünk!
Aztán látta, én most tényleg komolyan megrémültem attól, lesz egy gyerekem és azt mondta, megoldjuk, ezt is, mint mindent, azért vagyunk mi itt egymásnak. (Ugye, hogy ilyenkor azért jó szorosan át kell ölelni a férjet és kapaszkodni bele, meg a vállába fúrni a fejét, hogy ne is lássa: meghatódtunk?)
De tegnap: vettem kisBalázsnak egy farmernadrágot, céundá, leárazva, 590,- Ft volt (egyetlen szépséghibája, hogy van a hátsó zsebén egy mikiegér, de szerintem egy 3-6 hónapos csecsemőnél, még ha vagánynak öltözik is, ezt el lehet nézni), meg vettem egy oldalzsebes sötétkék kordnacit, az 790,- Ft volt. 62-es méret mindkettő, és én elvesztem a bébiholmik között. Meg vettem vékony újszülött sapit a háundemmben, melltartót próbálni már nem volt időm, de van egy pár, azaz kettő db "mum & dad ♥ me" feliratú sapink is. (Elolvadtam, újfent.)
Este lefekvés előtt leesett a kontaktlencse tokom egyik teteje. Csavaros kupak, könnyű leverni, mert pici és könnyű, így általában le is verem. Ha peches napunk van, landolhat a kisszekrény alatt, de ha mázlink van, látjuk is, hova esett. Én ugyan láttam tegnap, de lehajolni már nem tudtam, így Péternek kellett kiabálnom, hogy órási katasztrófa történt. És igenis, nekem katasztrófa, hogy nem tudok érte lehajolni (olyan pici a fürdőszoba, hogy még leguggolni sem), Péter meg jól kiröhögött.
Éjjel amúgy eszembe jutott még az is: nem kéne nekünk a gyereknek venni valami játékot is? Tudom, hogy az újszülött eszik-alszik-üvölt-ürít-
Addig aludtam, kb. ötperces részletekben, amíg fel nem ébredtem - ma vagy 30-szor. Ébredtem arra, hogy fáj a hátam, szúr a hasam, horkolok, nyöszörgök, gyomorsav jön fel, büfi van, rosszat álmodtam - megint ügyvédjelölt vagyok és aki volt jelölt, az tudja, ez miért annyira rossz!!! -, fáj a hasam, mozog Balázs, éhes vagyok, melegem van, Péter morog álmában és így tovább. Persze az ébresztés után még tovább is tudtam volna aludni, de nem volt kecmec, kelni kellett.
Amin viszont már gondolkozom egy ideje: elkezdtem régebben a Suttogót, kiolvastam a szoptatós könyvet, belekezdtem a babamasszázsba, és akasszanak fel, de a francnak sem hiányzik ennyi lelkiismeret-furdalás. Minden egyes könyv a saját módszerát tartja egyedül üdvözítőnek és kb. a gyehenna tüzén rohadjon el az a fiatal anyuka, aki nem követi vakon őket. Olyan ez, mint a jehovások, vagy a szcientológusok, épp csak azt nem kérik a könyv végén, hogy írassam rárjuk minden vagyonomat. A szoptatással betegségeket lehet megelőzni és lelki nyavalyákat is, fantasztikus kötődés alakul ki és igenis szoptatni KELL. A masszírozással gyógyítható az autizmus, meg a viselkedési zavar, betegségeket lehet vele megelőzni és lelki nyavalyákat is, fantasztikus kötődés alakul ki és igenis masszírozni KELL. A suttogós módszer egy kissé spártainak tűnik, de a babának kell alkalmazkodnia a családhoz (vagy ez a modern Spock volt???) és a bőgni hagyva törődéssel kvázi betegségeket lehet megelőzni és lelki nyavalyákat is, fantasztikus kötődés alakul ki és igenis bőgni hagyni KELL.
Igaz, hogy elsőévesként logikából a "ha esik az eső, vizes az utca" következtetések mentén kettest szereztem, de most három különböző módszerről olvastam, hogy az egyedül igazán, de aztán tényleg tutira üdvözítő. Szoptatás: oké, csinálom, mert csinálni kell, elsősorban azzal táplálom a babát. De mivel még sosem csináltam és Balázs sem próbálta soha, lehet, hogy neki vagy nekem, de nem fog bejönni. Nem érzem magam hanyag anyának azért, mert valamire fizikailag képtelen vagyok / leszek, vagy esetleg a gyerekem lesz az. Pont.
Suttogás: okés, hogy nem fogok ugrani mindig azonnal, meg hogy éjjel más szabályok lesznek érvényesek, mint nappal, de azért a bőgve hagyáshoz nem fűlik a fogam. (Esetleg nagyobb korban, de nem egy újszülöttel / csecsemővel!!!)
Masszázs: amúgy is simogatni fogom álló nap a kis bogyókát, amit ő szintén vagy fog szeretni, vagy nem. Ha nem fogja szeretni az érintést, akkor nyilván nem örökölte a mi bújós természetünket és akkor nem fogom erőltetni. Nem minden kisgyerek szereti a babusgatást és egyesek már állítólag kicsi kortól nem igénylik annyira, mint mások. Meg amúgy is, könyörgöm, amikor még csak tanuljuk egymást, estleg az első 7-8 hétben totál rendszertelen az életünk, akkor HOGY LEGYEN BENNE RENDSZERES IDŐKÖZÖNKÉNT MASSZÁZS, ha még az etetést sem tudjuk úgy megoldani?!
Nagyon jót írt az egyik barátnőnk, amikor azt írta, hogy válasszak ki egy nekem szimpatikus szerzőt és az ő könyveit olvassam, a többiekre meg ne figyeljek. Hát ebbe már most bele lehet amúgy bolondulni! És persze Zsuzsi is nagyon jót tett, amikor megvette nekem Vida Ági Babapszichológiáját, ami tényleg életszagú és mivel olyan nő írta, aki többször szült már, ezért inkább bízom benne. És olyan nő ajánlotta, aki szintén kétszeres anya, raádásul magyar, szóval nekem ténylegesen ez lett / lesz a bibliám. Punktum. (Aztán lehet, hogy ez élőben mind hasztalan lesz és mégis a Suttogót preferáljuk, így kisBalázs a szögletes és durva nevelés következtében nem is első szót, hanem első mondatot fog formálni, feszes vigyázzba vágja magát, és a parancsra, hogy most azonnal rámoljon össze, akcentus nélkül vágja rá: "Jávól, Herrkommandant!")
Na jó, nem olvastam végig a Suttogót, lehet, nem is annyira durva, de akkor is: Vida Ági és kész. A babamasszás még jól jöhet és a szoptatósat is átlapozom még egyszer, ha otthon leszek, csak elosztok mindent tízzel.
Találtam most hordozókendő tanfolyamot is és olyan kendővel, ami nekem van, olyannal ráadásul ingyenes (amúgy sem egy nagy összeg, 1.600,- Ft lenne) és holnap be kell jelentkeznem. Pont az első szabad keddem délutánján van és igaz, hogy át kell menni miatta a városon, de üsse kavics, a semminél - illetve a kendőhöz kapott kis füzetkénél - sokkal jobb, ráadásul elöl hordozás a téma, amivel a párnapos babát is lehet hordozni állítólag. Naggggyon kíváncsi vagyok ám, milyen lesz!
Rákerestem arra is, milyen játékokat ajánlanak az újszülötteknek - a fekete-fehér dolgokról már hallottam, meg a zenélő körforgóról is, utána is néztem egy kicsit a véleményeknek és nem a felhúzósat, hanem az elemeset javasoltál, mert volt baba, aki akkor is üvöltött, ha csak felhúzták a cuccot neki, és akkor volt nyugodt, amikor hallgathatta-nézhette. Szóval találtam kis leporelló könyvet, az egyik oldala fekete-fehér-kék-piros, 0-3 hónapos korig használható, a másik oldala szép színes, dudás, zörgős, talán még tükör is van rajta, viszont piszok drága, de szerintem ennek ellenére megrendeljük, íme: http://tinylovetoys.hu/shop/
Plusz beszéltem ma a nőgyógyász asszisztensével, egy csomó érdemi infót megtudtam. A hálóing azért hálóing, mert a pizsinadrág kényelmetlen lehet a császáros seb miatt is, de a varrás a Tena Lady mellett sem lesz túl komfortos, még ha nekem nem is a két lábam között bújik ki a baba. Igenis, vegyek csak szépen kínait, azt nem fogom sajnálni összetrutymózni (nem. akarok. kínait. Lujzíííí, segíííííts!!!). A szódabikarbóna mehet, sőt, bármilyen olyan reflux-gyógyszer, amit a háziorvos ír fel és kismamáknak is adható, de próbáljak meg félig ülő helyzetben aludni, meg minél magasabban. Egy barátnőm ajánlontta, tartsak főtt krumpli napot, de egyrészt elfog a hányinger a puszta főtt krumpli gondolatára, másrészt kisBalázs baromira letojja, hogy ÉN mit szeretnék enni: neki hús kell hússal és akkor talán nem rúgja szét a hasamat. Kérdeztem a kórházban fizetést is, de majd két hét múlva kell rákérdeznem a rendelésen, szóval kíváncsian várom.
Szülésfelkészítő tanfolyamra már most is nyugodtan jelentkezhetünk, csak eszembe jutott, hogy nekem magánorvosom az orvosom, tehát lehet, fizetni kell érte, de ezt már nem kérdeztem meg a lánytól. Akkor eszembe sem jutott, majd fel kell hívni a klinikát és megkérdezni, hogy akkor most mi is legyen, mennyit kell érte fizetni, ha egyáltalán kell érte fizetni, vagy ez hogy zajlik.
Rákérdeztem a fáradtságra és kimerültségre és a válasz rövid, tömör, egyszerű volt: kismama vagy, ez teljesen természetes. Mondom, utolsó napjaimat töltöm bent - Hát akkor meg tényleg ne csodálkozz! Tegyem fel a lábamat és pihenjek - mintha az bent annyira nagyon egyszerű lenne! És otthon is: ma este pl. főznöm is kell valamit. Jó, hogy nem ötfogásos vacsorát rittyentek, csak egybefasírtot, de a kanapén fekve azt sem tudom sem előkészíteni, sem megsütni.
Bréking: Lujzi talált nekem talán a célnak megfelelő hálóinget. Világos pasztell színűek, tiszta pamut, kb. szegycsontig gombolható, tehát szerinte nem biztos, hogy kifér rajta egy szoptatós cici, de még megnézi máshol is. És az áruk: hat euró. A kínai drágább ennél!!! Szóval szerintem Lujzi ismét jön, lát, megment, felszabadít!
Na, de még addig én is szétnézek és teszek az ügy érdekében. Micsoda problémáim vannak ám! Néha azért seggbe tudnám magam billenteni! (Vagy ez most csak a "szokásos" várandós-kifakadás és különcködés?)
