Este megint annyira fájt a mellem, hogy tényleg felvettem a sportmelltartómat éjszakára - hála istennek bebújós és nem nyomja a hátamat sem a kapocs, mert nincsen rajta, és sokkal jobb érzés volt. Nem akadtam bele folyton a melleimbe, nem fájt, nem viszketett, nem feszült.
A fogmosás még mindig az émelygést elősegítő tevékenységek listáján van és most is csak itt küzdök a túlélésért. Nem tudom, hogy a mentolos íz vagy tényleg a fogmosás nem jó, de eléggé leharcol ez a pár perc mindig. A majonézt sem bírom újabban elviselni, viszont tegnap a szórakozóhelyen, amikor sütöttek-főztek, akár nekünk, akár a többi vendégnek, nem voltam rosszul, még az olajos krumpli illatától sem, sőt, jó illatok szálltak. Bár lehet, ez azért volt, mert éhes voltam, most meg reggeli után vagyok. (Dél van, rajtam a pizsamám, fel kéne öltözni, de nem tudok elindulni.)
Mégis sikerült elindulni, voltam vásárolni. Szerettem volna pocakos leggings-et - az egyik áruházban láttam is és megígértem magamnak, hogy veszek egyet, ha rendben leszünk a dokinál -, és volt is, bár csak M-es és lehet, hogy egy L-es jobb lett volna, de mivel azt nem tudtam felvenni, az M-es meg ponnjó volt, így az jött haza velem. A pocakos ruhák egyébként katasztrófák, még mindig, arcátlanul drágák, még mindig. Megnéztem a harisnyákat is, de azoknak van elől a hasrészen egy-egy függőleges varrás, ami szerintem simán látszana ruha alatt is, úgyhogy nem vettem. Vettem viszont egy rózsaszín egyberuhát (olyan fazonja van, mint egy pólónak, csak majdnem térdig ér - ilyet én nem hordok normál esetben, mert nincs lapos hasam, de most végre felvehetek ilyeneket is!), meg egy pamutszoknyát (dupla anyagból van, térdig, illetve kicsit térd alá ér, ceruza fazonú és teljesen simán fel tudom majd venni szerintem dolgozni is. És mivel dupla, a hasamat is fogja tartani majd valamennyire szerintem.), illetve egy sima trikót, mindösszesen 8.700,- Ft-ért. A következő buli egy stretch farmer lesz - most már nem akartam próbálgatni azt is -, amit 3.000,- Ft-ért árulnak és amit el fogok vinni a varrónőhöz átszabatni pocakos nadrággá, mert a farmerjaim nem kényelmesek már rám, de kell valami hétvégére is. Legalábbis azt hiszem. De lehet, inkább nem költök pénzt és csak a szoknyát, illetve a nadrágot alakíttatom át, egy darabig még el tudok lenni a régi ruhatárammal, aztán meg megnézem, hogy mi hasznosítható a régi tavaszi és nyári cuccaim közül. Egyébként azt néztem, hogy nagyon sok mell alatt szabott ruha van, találtam sok varrás és szabás nélküli egyberuhát is, a tunikák szezonja sem ért még véget, úgyhogy nem fogok kétségbeesni, hanem simán vásárolok majd a nem pocakos részen, már ami tetszik, kényelmes és nem drága.
Már most azon gondolkozom, hogy az augusztusi esküvőre varratni fogok ruhát és az milyen legyen, de majd valahogy úgy kéne megoldani, hogy vagy át lehessen alakítani utána rendes alkalmi ruhává, vagy el tudjam adni a neten. Egyébként nagyon elfáradtam ma is, pedig alig voltam két órát távol, de nem esett jól. Biztos a tegnapi "dorbézolásnak" a böjtje...
Hű, lehet, alszom egy keveset, mert tényleg úgy érzem, nem bírom tovább. Azt mondta az orvos, ez is teljesen normális, meg az is, hogy émelygek vég és szünet nélkül. Ma még ebéd közben is, elég skizofrén érzés volt, hogy majd éhen haltam, de nem esett jól a kaja és azért ettem, mert tudtam, hogy ennem kell. Vicces lenne, ha más mesélné, de sajnos én vagyok az érintett.
Ma szeretnék majd este tornázni is, meg még meg kell írnom pár levelet, de szerintem az első és legfontosabb dolog az alvás.
Nem is. Elolvastam azt a várandósnaplót, amit ajándékba kaptunk még a lagzin - de semmi hasznosat nem merítettem belőle. Eleve viszolygást vált ki, ha valaki bio- és tönköly-cuccokról beszél, hogy az milyen jó és kizárólag az a jó. Bio lehetne, ha egy szomszéd bolygón termesztenék, de így nem bio! A föld, a levegő, a víz, az időjárás, az sem bio, már tönkretettünk mindent, úgyhogy a biózás szerintem egy óriási humbuk. A terméket, amivel nem is törődnek a gazdák, baromi drágán elpasszolják és az már bio. Köszönöm, nem kérek belőle. A másik, ami a könyvben szemet szúrt: a francért kell a rohadt természetes szülést ecsetelni! Drága szerzőnk el sem tudja képzelni, hogy valaki nem jódógába' nem akar természetesen úton szülni, hanem nem szülhet természetes úton (mint például én is). Nyugodtan kirohanhat a császár és az epidurális érzéstelenítés ellen akár 400 oldalon keresztül is, de ha én azt kockáztatom a gyerek kitolásával, hogy megvakulok, akkor inkább császármetszés. Plusz ha mondjuk gerincsérvem vagy -műtétem volt, vagy esetleg a babának eshet baja, mondjuk farfekvéses, akkor sem kezdek ágálni, hogy deeee, én kitolom ezt a gyereket, aztán vagy lebénulok deréktól lefelé, vagy esetleg eltemetem a gyereket! Korlátolt, elkényeztetett papakedvence! (Mármint a szerző.) Egyébként meg annyira informatív az a hülye könyv, mint egy bulvármagazin, pedig tényleg nagyon érdekel, hogy kinek milyen tünetei szoktak lenni, vagy hogy ki milyen trükkel éri el, hogy ne émelyegjen. A gyömbért javasolták eddig - nekem az jött be, ami savanyú, vagy kesernyés, de az is csak addig jóformán, amíg az adott dolgot eszem / iszom. Egész nap viszont nem ehetek / ihatok, mert akkor két hét alatt szedem fel azt az ideális 8 kilót, amit 9 hónap alatt kéne. A gyömbért viszont ki kéne próbálni, múltkor láttam is az egyik áruházban egy egész halommal. Meg is nézem, hogyan lehet felhasználni.
