Hülye munkanap! Nagyon nem tudtunk mit kezdeni magunkkal bent, illetve ötünkből négyünknek rengeteg munkája volt. Mondtam, amikor lementem ebédért, hogy én talán vissza sem jövök. De persze visszajöttem. Mert én ilyen becsületes vagyok. (Hahaha.)
Szervezem a szülinapomat is közben, vannak fejlemények, de még semmit nem kiabálok el. :) Tegnap beszéltem a nőgyógyásszal is, de ezt már írtam, meg ma nézegettem tavaszi ruhákat és találtam olyat, ami még kismamaruhának is elmenne (a képet nem teszem ki, mert egy fiatal magyar tervező vadiúj kollekciójából való, ráadásul a képet az egyik női magazin oldaláról mentettem le és ha már jogász vagyok, legalább tudjam, hogy ezt még lementeni sem lehetne kb., nemhogy publikálni). Meg elkezdtem összeírni, miket tudok, tudnék magammal elvinni Bonnba. Ráadásul eszembe jutott, hogy nekem van egy fekete-fehér táskám, amit szinte mindenhez fel lehet venni, jó nagy, igazi irodai, drágának is néz ki, akkor azt is elviszem majd magammal. Még egy elegáns, nem gyűrődő, fekete szoknya kellene, meg egy fehér blúz, a többit szerintem meg tudnám oldani. Meg egy fekete és egy fehér laposabb (esetleg balerina-) cipő. Bár jobb lenne, ha lenne egy kis sarka, de majd meglátom, hogy milyet kapok az én 40-41-es tappancsaimra.
Az egyik barátnőmmel beszélgettünk és mondta, hogy németek ide vagy oda, ne csináljak nagy ügyet az ottani irodai öltözködésből, hiszen pocakosként megyek ki, két hónap múlva még jobban fog látszódni és biztosan elnézőek lesznek velem, nem fogják megkövetelni a fekete szoknya, fehér blúz kombót. Erre mondtam, hogy szerintem meg de, mert egy velünk megegyező munkakörben dolgozó német munkavállaló biztos kap annyi fizetést, hogy ne okozzon neki gondot megvenni a 10-15.000,- Ft-os kismamablúzokat, akár 10-et is, ha arra van épp szüksége. (Meg persze az egyáltalán nem is nagymamás Salamander cipőket.) De aztán meglátom, hogy milyen helyre kerülök. Úgyis megnézem előtte interneten és elvileg egy-két héten belül megkapjuk a részletes programot és azt is, kit hova osztanak be. Naggggyon kíváncsi vagyok. Én nagyon kampányolok München mellett, szuggerálom, de egyáltalán nem rajtam múlik sajnos.
Röviden ennyi. Most elmegyek és nézek cipőket magamnak, lassan lejár a 3 óráig tartó irodai szobafogság. Egyébként meg hullának érzem magam. Lehet, iszom majd egy fincsi kávét. Ja, és ráadásul nem is tudom, hogy szombati vagy pénteki nyitvatartással üzemel a két-három kiszemelt cipőbolt, szóval lehet, teljesen potyára megyek.
Majd este, ha pakoltam sok-sok ruhát, írok még. És elárulom azt is, hogy a bonni úton, meg a pocakosságon kívül miért is kell nekem szekrényt pakolnom.
Szóval a házunk elég régi, nincsen normális alapja meg szigetelése és vizesedik alulról. Nyilván, mivel a kerületünk nagy része mocsár volt százötven éve. Úgyhogy most ki kell bontani a nappali és a háló közös falát, meg két külső falat, igaz, nem teljesen, csak egy-egy darabon és csak a padlónál két-három sorban a téglát, de lesz itt felfordulás rendesen. Én addig a szüleimhez költözöm - ismét vidéki gyerek leszek -, Péter meg melózik szegénykém. Csak én ugye sem pakolni nem pakolhatok, sem a port, illetve a szigetelés anyagát, meg az egyéb építési anyagokat nem "szívhatom", sem takarítanom nem szabad a tőlem megszokott elánnal, úgyhogy az én dolgom jelenleg, hogy "menjek jó messzire".
Voltam még vásárolni, persze a kiszemelt boltok zárva tartottak már, azaz cipőt nem találtam - vagy drága volt, vagy nem tetszett, vagy nem volt méret -, illetve találtam: álomszép, leárazott, gerinckímélős magassarkúakat, de hát én olyat ugye most nem vehetek. Vagy egybetalpú, vagy inkább lapos (bár ami inkább lapos, az nagymamás fazon szokott lenni, szóval egyáltalán nem tetszik), de ilyet nem láttam. Így jártam... Vettem viszont kismamaruhának is jó pamutruhát megint, újfent nem kismamaruha boltban. Azt hiszem, azt kérem névnapomra. Próbálás közben egyébként rájöttem, hogy van nekem pocakosan is hordható fekete szoknyám: ceruzaszoknya, térd alá ér és dupla pamutból van és csak egy vékony gumi van a derékrészénél, szóval nagyon is office-kategória! Úgyhogy azt sem kell vennem. Majd a "felújítás" után átnézem a harisnyáimat is, bár leginkább most már tényleg combfixet fogok hordani, mert a pocakomon az eddig egyébként nagyon is jó harisnyanadrágjaim IS lepöndörödnek, hurkává állnak össze és elszorítják a vérkeringésemet.
Este 3/4 9-kor rámjött, hogy fagyit akarok enni! De nem ám akármilyen fagyit, hanem római pisztáciát és krétai mandulát. Erre Péternek felcsillantak a szemei, hogy akkor öltözzek, elvisz, keresünk a városban finom fagyit - tudom-e, hol van valami tuti hely. Mondom, este 3/4 9-kor már kb. sehol, meg nincs kedvem most kocsikázni sem, meg úgy egyébként is. Meg nekem RÓÓÓÓMAI pisztácia és KRÉÉÉÉÉTAI mandula kell és kész! Erre elszontyolodott, hogy ő csak nagyon jó fej akart velem lenni, és tényleg szívesen elvitt volna. Úgyhogy elővettem a tejeskávés kártedórt, Péter többet evett meg belőle, mint én. Mondtam is neki, hogy nem is jó fej akart lenni, hanem ő még nálam is sokkal jobban akart volna fagyizni! Erre vigyorgott és kért még a jégkrémből.
Este megnéztük együtt is a szerdai ultrahangos dvd-t, én kétszer sírva fakadtam, hogy ott van a gyerekünk pici kezecskéje, meg hogy hogy mozog, meg olyan volt, mintha dörgölné a szemét - ez egy igazi csoda! Mármint hogy már így lehet látni (ilyenkor ám nagyon szeretem a technikai kütyüket!). Persze tudom, hogy mindenki így kezdte, de annyira kis izgága volt a lelkem és olyan jó érzés volt látni, hogy csak na! Alig várom a két hét múlva esedékes ultrahangot is. Egy dolog biztos: jó sokat fogok előtte inni és nem leszek hajlandó elmenni pisilni. Akkor sem, ha majd bepisilek - képzelem, úgy mennyire lesz kellemes, hogy a kütyüvel a hasamat nyomorgatják, meg hogy kapálózik a gyermekünk a hólyagom mellett, de legalább sokkal jobban látni fogjuk. Elvileg.
Alvás, mert holnap - vasárnap ellenére - viszonylag időben fel kell kelni és még sokat kell rámolni. Meg mosni.
