Reggel is nagyon-nagyon rosszul voltam, este meg annyi nyálam keletkezett, és csak nyeltem és nyeltem és hányingerem volt és hol sírtam, hol meg nevettem és elég volt. Sírtam, mert annyira émelyegtem: én ezt nem akarom és én ezt nem is tudtam, hogy ez ilyen és se-gít-ség!
Nagyon nem vagyok jól, amihez, gondolom, az irodai feszültség is hozzájárul, meg az egyik asszisztens, akivel egyébként lehetetlenség nem jóban lenni, utolsó napja, hogy költözöm hátra és össze kell pakolni, meg hogy nem jön holnap az új lány (telefonált, hogy temetésre kell mennie - mondom, ha tényleg temetésre megy, de szerintem ebből másik interjú lesz), meg úgy eleve: tegnap este óta ez tényleg nem jó. Rengeteget iszom, ég a gyomrom, rengeteg a nyálam (tényleg nem hittem, hogy ez komoly gond lehet, akárcsak a szapora szívverés) és csak szédelgek, támolygok, nem tudok gondolkozni - egyszerű dolgok nem jutnak az eszembe, kihagyok logikai lépéseket és csak bámulok magam elé), éhes és szomjas és nyálas vagyok egyszerre. Délután négy óra van és ha jól számolom, több mint két liter vizet ittam már meg. Mondjuk reggel jóféle hasmenésem is volt, attól is megijedtem (szerintem ilyenkor minden egyes szívveréstől megijed mindenki amúgy), de persze az ember nem tud mit tenni és ha farkaséhes, nem tud egy fél főtt krumplit és egy negyed szelet vajas pirítóst enni. De szerencsére más gond nem is volt aztán.
