Azt el is felejtettem írni, hála a nagy megkönnyebbülésnek (a csütörtök hivatalosan is bevonult életem legszarabb napjai közé, már ami az este hétig terjedő részét illeti), hogy kérdeztem a szemkáprázást - pihennem kell, az a kimerültségtől volt. És mondta a doki, hogy így akartam megúszni a házban összepakolást, hogy egy kis vérzés, egy kis rosszullét (rossz vicc volt, ráadásul tényleg úgy dolgozom, mint egy buldózer - ha valamit meg kell csinálni, akkor nekiállok és az készen van. Plusz iszonyatosan zavar most is, hogy tulajdonképpen elkényeztetett királykisasszonyosat kell játszanom).
Pénteken később értem be és annyira nagyon jól nem voltam, folyton az zörömbölt bennem, hogy nekem most otthon feküdnöm kéne - amit persze nem is lehetett volna, minden ruhánk az ágyon volt, maximum a kupi tetejére fekhettem volna le. Megvettem a Rutascorbint, azt kell szednem, napi 3x2-t, meg 2x1 MagneB6-ot, illetve még C vitamint, és akkor ugye ott van még a kismama vitaminom is. Amúgy sem tudom bevenni a gyógyszereket kulturált felnőtt módjára, ha érzem az ízét, vagy hogy valami összerágatlan van a vízben, akkor öklendeznem kell, meg egyébként is. Csak úgy tudom bevenni, hogy egészen a garatomhoz teszem és gyorsan iszom rá és le is nyelem. Nem vicces, mert ettől meg szintén öklendeznem kell. Bár egy ilyen tökéletes kis csöppségért ez, meg a nyugi is kis áldozat.
Végül négyig maradtam, de szépen nyugodtan csináltam a munkámat, orvos tiltotta meg, hogy sokat dolgozzak. Ja, ráadásul mondtam neki, hogy eddig napi 10-12 órát tudtam dolgozni, most meg olyan hat, hat és fél óra után elég volt - mondta, hogy nem véletlenül és akkor haza is kéne mennem. Kértem, adja ezt írásba a főnökömnek is. Megnézném a fejét azért egy ilyen javallatra.
Péter és a legjobb barátnője egész péntek késő délután és este takarítottak - fantasztikus munkát végeztek! Nem is tudom, hogy a segítség nélkül mikor tudtunk volna megint rendezett körülmények között aludni a hálószobában.
Ma reggel meg korán keltünk, illetve én, vagy hát felébredtem már jóval az ébresztés előtt és nem tudtam aludni. Gondoltam, úgyis megyek szemészetre és veszek egy isteni lattét a sarki kávézóban, amíg megvárom, hogy kinyisson az üzlet. Elég rendesen levert a víz, amikor a szüleim Passátjával is rámhúzták a kormányt, és a hülyéje még azt sem tudta, miért dudálok. Másodszor meg akkor, amikor rákanyarodtam az Andrássy útra és láttam, hogy biciklisávot építenek - úristen, hogy fogok én ezzel a széles és hosszú valamivel parkolni!!!, de szerencsére pont a páros oldal előtt nem lehetett megállni, a páratlannál igen. Kiszálltam, elrohantam kávéért, mandulás croissant-ért (olyan, mintha marcipán lenne a croissant-ban, mivel jóóó sok darált mandula és szerintem talán még méz és cukor van benne töltelékként, és bár nem fogyókúrás, nem várandsóságra való, de akkor reggel sütik frissen, azaz ropog és minden harapásnál spriccelnek szét a morzsák és bár irtó drága, én nagyon szeretem), és meglepve találtam a szemészet ajtaja előtt egy békésen olvasgató szemüveges hölgyet. Mint kiderült, negyed kilenctől ott áll már - jobb, nem várandós napjaimon én is olyan korán jártam, záró- és szakvizsgára készülve pedig 3/4 8 és 8 között -, tehát csak második lehettem. Sebaj, addig választok magamnak napszemüveget.
Ja, kérdezték, hogy egy vagy két presszót kérek-e a lattémba - mondtam, hogy csak egyet, mert a gyermekem kirúgná az oldalamat egy dupla presszótól... A lány rámcsodálkozott, gratulált volt, mondta, üljek le addig, amíg kész a kávé, de persze nem ültem le, rohantam, hogy második (bár ezt akkor nem tudtam) lehessek. Szemészeten is azonnal leültettek, gratuláltak, megcsodálták a pocimat, elnézték, hogy a kávéspoharammal szaladgálok a méregdrága keretek között, sőt, mivel nem volt a polcon, kirámolták nekem az összes Polaroid napszemüveget, mert én olyat szerettem volna. Ja, egyébként már szerintem le sem tagadhatom, hogy várandós vagyok - egy fekete leggings és egy combközépig érő, feszülő pólóruha volt rajtam.
A doktornő (ismer kb. 15 éves korom óta) szintén gratulált, adott két puszit, megvizsgált alaposan, megírta a csakcsászáros papíromat, beszélgettünk még egy kicsit, esküszöm, üdítő hozzá járni.
Aztán kiválasztottam a napszemüvegemet, félrerakattam, mert persze a kedvezményes kuponom - ők küldték - nem volt nálam, elrobogtam könyvesboltba, megnéztem még pár dolgot, vettem ebédnek valót és jöttem haza. Mivel a zárt balerina cipő is sok volt az egy szál leggings - egy szál póló szereléshez, megkerestük a padláson a nyári pipellőimet. Azt hiszem, mégsem kell semmit sem vennem, csak egy pár fekete balerinát. Majd gazdálkodom abból a kb. 20 párból, ami otthon van. Délután csajos traccsparti volt, oda busszal és kisföldalattival mentem.
Mindenki, jelzem, MINDENKI megnézte a hasamat és utána maradt tovább ülve a seggén. A buszon befelé le tudtam ülni, de én voltam az egyetlen, aki egy 37 hetes kismamának át akarta adni a helyét, de volt még az enyémen kívül is ülőhely, meg segítettem neki jegyet is lyukasztani. Beszélgettünk egy kicsit és mondta, hogy 3 hét múlva szül, de múlt héten volt az első alkalom, hogy átadták neki a helyet. Mondom, ez nagyon jó lesz!
És bingó, ha visszafelé nem vagyok erőszakos (kisföldalattin megint bámulás és vállvonás, majd ülvemaradás volt a nyikhajok reakciója), a buszon sincs ülőhelyem. De szentül megfogadtam, hogy legközelebb simán megpróbálom felállítani a tizenéves srácokat. Vagy beszólnak, vagy leköpnek, vagy megütnek, vagy süketnek tettetik magukat, de most már nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a reakció élesben is.
Most meg 9 óra és könyörgöm az alvásért. Nagyszerű!
