A sehány éves...

Láttuk dobogni a szívét...

Keresés

Friss topikok

Címkék

Címkék (8) Címkefelhő

Blogajánló

Archívum

Feedek

XML

Április 6., péntek - ki sem látszom a munkából.

2012.04.11. 16:08 - KisVirag

Nem is. Nem csak ennyi. Elég sűrűn fakadok sírva, akár egy reklámon, vagy akár olyan komoly dolgokon, hogy ugye minden rendben van a babánkkal, azon át, hogy semmit nem tudok elintézni fél kézzel, hogy nem vagyok önmagam és hogy nem jut semmi sem az eszembe. Skizofrén állapot, csak így tudom jellemezni.
 
Előbb olvastam egy posztot, ahol a lány leírta, hogy 36 hetes és elege van az egész dologból, mert nem érzi jól magát, terhesnek érzi magát és bár komoly fizikai problémája nincsen, mégis terhesnek érzi ezt az egészet és már nem kismama, hanem anya szeretne lenni. És szerinte csak elvárás az, hogy boldognak kell lenni.
 
Hát, amit szegény lány kapott a kommentelőktől... Pedig esküszöm, van az a "100 dolog, amit soha senki nem mond el a terhességről". Zsuzsi is ezzel kezdte és tényleg. És igen, szoktam aggódni, megijedni, fél éjszakákat pislogni bele a sötétségbe, hogy innentől én felelek érte és nem is az a bajom, hogy nem fogom tudni ellátni, etetni-itatni, de ki vagyok én, hogy eldöntsem, melyik oltást kapja meg, melyik gyógyszert adjam neki, melyik orvoshoz vigyem, kinek higgyek, hogy úristen, mi lesz, ha MIATTAM lesz valami baja. És igen, amellett, hogy nagyon boldog vagyok, nekem személy szerint tele van a tököm azzal, hogy hányingerem van folyamatosan, meg hogy nehézkés a mozgásom, hogy az ovisokkal járok aludni - mármint kb. este hétkor -, hogy simán alszom annyit napközben is, mint egy csecsemő, hogy ez már nem az én életem. Persze, itt van velem, bennem és belőlem egy pici baba. Negyvenhárom miliméter. Én táplálom, én gondoskodom róla. És nagyon jó érzés, tegnap az ultrahang, a közel tízperces hüvelyi macerálás ellenére, tényleg fantasztikus élmény volt. De ez a bébi megváltoztatja az egész életünket. Egyelőre csak napról napra, de igenis, használ engem, használni fogja a házunkat - ami az ő háza is lesz - és nem szeretnék teljesen feloldódni az anyaságban. Van egy barátnőm, akinek a csajozós tizenöt hónapos totyogós kisfia van. Talán három hónapos volt a pici, amikor először voltunk nála a szülés után - és óriási csodálattal néztem rá azért, mert megtartotta a saját egyéniségét, nem adta fel, nem szűnt meg nőnek, kolléganőnek, régi évfolyamtársnak lenni, nem csak a babáról, a szülésről beszélt, nem adta fel magát, hanem inkább kiteljesedett. Nagyon szeretnék majd én is ilyen lenni.
 
És igen, piszok nehéz elfogadni, hogy alakul át a testem, pedig nagyon is jól tudom, hogy ez miért, mitől van és tudom, hogy kb. hol lesz vége, hogyan, miért, de akkor is nehéz elfogadni. Előtte is voltak gondjaim, persze, de ez most teljesen más. Visszafordíthatatlan. Nem az, hogy max. turbódiétázom egy hetet és megint lapos lesz a hasam. (Az egyik fixációm a lapos has, khm, kezdek rájönni. Bocsánat.)
 
És mindemellett nagyon boldog vagyok, mert persze nagyon-nagyon jó érzés, különlegesnek érzem magunkat, magamat, ketten vagyok már és most már látszik kívülről is. Plusz minden kisgyerek úgy néz meg, mintha átlátna rajtam, nagyon hihetetlen érzés ez is. (Kiindulva az előbb olvasott poszt után kapott kommentekből, ha ezt nem csak ismerősök is fogják olvasni, eretnek leszek, köpködni fognak rám és ki fog közösíteni az e-társadalom. Virág, kifelé!)
 
De akkor is úgy gondolom, hogy nem kell senkinek sem feladnia semmit, lesz három teljesen külön egyén és meg kell tanulnunk boldogságban, örömben együtt élni. Ahogy Lovasi András mondta: "...És olvastam, hogy az út a fontos, hogy soha ne legyen vége, De szerintem a cél is az útnak a része." És majd ezt kell megtanulnunk és folyamatosan szem előtt tartani. És nem, ez alatt nem azt értem, hogy szeretném majd elhanyagolni a gyerekemet, hogy sírva akarok vele kiabálni, hogy hagyjon már végre békén, hogy legyen önállóbb, hanem azt, hogy nem szűnhet meg Péter sem férjnek és férfinak lenni, ahogy én sem nőnek és feleségnek sem. Persze ezt sem a legelején, rögtön szülés után, mert vissza is kell majd alakulnom és ki kell alakítani az új életünket, de akkor is. És akkor most lehet anyázni.
 
És fáj a hasam, szúr, húz, viszket. Néha van egy-egy, hát, nem is vércsepp, csak egy-egy csík, vagy nem is tudom, hogyan fogalmazzak, de nagyon apró és nagyon halvány és nagyon ritkán. Szerintem nem kell aggódnom miatta. Ma este 37,0 volt a testhőmérsékletem - a google szerint ez normális. Mégis, kit hívjak fel ilyenkor??? Szerintem minden orvos elküldene a fenébe péntek este nyolckor. Meg néha vérzik az orrom. Állítólag arra jó a C-vitamin. Nem tudtam magam rávenni, hogy a lóbaszó méretű tablettát lenyeljem. Így is hányingerem van folyamatosan.
 
Hű, este 10 óra, holnap, nagyszombat ellenére, 7-kor kelés, mert kimegyünk anyáékhoz, meg Péter időre megy futóművet állíttatni. Otthon ne hagyjam a dobozokat a fincsi mamma-kajáknak. Alváááás!
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Április 5., csütörtök.

2012.04.11. 16:07 - KisVirag

Vasárnap, ami április elseje volt, én nagyon-nagyon rosszul voltam, a hányinger nem tréfált. Eléggé elfáradtam az ebédkészítésben is, és nagyon gyorsan este lett, és csak lógtam a szeren. Hétfőn aztán viszonylag időben keltem, és hányós-migrénes előjelekkel küzdöttem. Estére annyira megfájdult a fejem, hogy sírtam, az ágyat túrtam megint, Péter kiköltöztettem a kanapéra, és még reggel is fájt a fejem. Bevettem egy rubophent, a délelőttöt irtózatos hányási ingerekkel és fejgörcsökkel telt. Ja, hétfő éjjel még hányni is sikerült, de utána legalább elaludtam. Kedden ebéd után aludtam egyet és fejfájással ébredtem, öklendezős fejfájással. És méghogy azért maradtam otthon táppénzen, mert volt egy kis hányingerem. Felkelni nem tudtam. Csak hányni megint. Valami pocsék napom volt és fél hét után elmentem aludni.
 
Szerdán bementem dolgozni, mert ezt beszéltük meg, de akkor sem voltam túl jól. Na, a fogadtatás, amiben részem volt, az kritikán aluli volt. Sikerült megtudni, hogy "igazán gondolhattam volna, hogy a terhesség ezzel jár" (nem vagyok terhes, ezt várandósságnak hívják!!!), és hogy  "igazán megemberelhetnám magam", meeeeeg mi is volt még... Ja, hogy "egy kis hányinger miatt kellett otthonmaradni".
 
Szóval alapos leteremtésben volt részem, meg ilyeneket kaptam a fejemhez, hogy "nem mosolyogsz a főnöködre" és "miért kellett sírnod, amikor ki akartalak rúgni". El. Sem. Hiszem.
 
Plusz dolgozzak annyit, mint novemberben, mert ha nem, akkor - bár nem tudja, mi lesz az, de - megteszi a szükséges lépéseket. Erre azt találtam mondani, hogy egész novemberben túlóráztam. Mindegy, lassan ideje lesz a jogász főnököm orra alá dugni egy Munka Törvénykönyvét. Ja, és persze két órával azután, hogy leteremtett, kiderült, hogy a nőgyógyászom péntek esti rendelését csütörtök napközbenre szerveznék át. Először nem mertem elkéredzkedni, de aztán inkább mégis, mert következő hétre sem volt időpont. Ezt sem részletezem, a lényeg annyi: ma reggel is fájt a fejem, de azért el tudtam indulni. Ja, reggel megint négy fiola vért vett az orvos tőlem, egész nap eléggé nyugodt és szedált voltam. Hétfőn-kedden lesz eredmény, de a központi labort kell felhívnom, nem a dokinő kapja sajnos. Pedig az nagyon szimpatikus megoldás volt. Mindegy.
 
Aztán elérkezett a dél és remegő lábakkal beléptem a dokihoz. Péter már ott volt, de nem mondta meg. Vicces fiú. Én viszont lent hiába csöngettem, a doki nem tudott beengedni, gondolom, épp vizsgált (Péter mondta, hogy biztos könyékig volt a munkában.) Várni kellett egy kicsit, én már tűkön ültem.
 
Nos, a gyermekünk 4,3 centiméteres, van két keze és két lába, megvan a két agyféltekéje, láttuk a kis tappancsait is, dobogni a szívét, pulzálni a köldökzsinórt, mocorogni, hogy hol lesznek a szemei, hogy makarénázik a kis kezeivel. Már egész rendes kis babapocija van és néztük erősen, hogy fiú vagy lány, de oldalról mutatta magát, meg egy kicsit alulról és felülről, és mutatta az orvos, hogy hol kéne látni, hogy fiú vagy lány, de nem lehetett látni. Sajnos. Pedig már nagyon kíváncsi rá mindenki. Péter nagyon sokat kérdezett a dokitól, hogy az micsoda és hogy láthatná-e még egyszer a kis lábát, meg hogy nézzük meg, fiú vagy lány. Nem hasi ultrahang volt, szóval annyira nem volt őszinte a mosolyom. Még mindig földöntúli érzés látni az egyre inkább emberi magzatunkat, hogy mozog, hogy megvan mindene. Le sem lehet írni. Hihetetlen izgága kis gyerek, és esküszöm, sajnálom, hogy csak négy hét múlva megyünk a nőgyógyászhoz megint. Aki nem látta, nem érezte még, annak tényleg nem lehet elmondani. Apropó. Amikor vasárnap éjjel nagyon-nagyon fájt a fejem, kértem Pétert, hogy mondja el, mi volt élete legnagyobb élménye. Azt mondta, amikor felvisítottam, hogy pozitív lett a teszt. Illetve amikor utána visszabújtam mellé az ágyba és tudta, hogy hárman vagyunk. Egyébként tegnap azt mondta, szerinte nagyon kiveszi a részét mindenből, segít és nem izélget és felhív és nem baj, hogy nem tudok sütni-főzni, és együtt hányunk. Én ettől az együtt hányunktól teljesen elérzékenyültem, mondtam, hogy ez volt a világ legédesebb dolga, amit valaha mondtak nekem. (Nem értem, mert most meg már nem így gondolom, mindegy.)
 
Amit még megtudtam: elég négy hét múlva menni, és úgy néz ki, hogy még mindig lent van a méhlepény, de ebből nem lesz baj. Két hét múlva elkezdhetem a kismamatornát is megint végre, vége a tétlenségnek. Aztán elmondtuk, hogy két hét múlva megyünk nem integrált, hanem kombinált tesztre, az Istenhegyibe, ismerőshöz és nem öt hetet kell várni, hanem csak másfél órát. Úgyhogy mondta a doki, hogy tényleg elég lesz az is, a korom miatt és ha valami nem stimmelne - de minden stimmelni fog -, akkor úgyis mehetünk egy második körre. Az integrált tesztnek az a lényege, hogy a 12. héten van egy vérvétel, majd a 16. héten még egy vérvétel és egy genetikai UH, majd a 17. héten kiderül, hogy van-e gond. A kombinált tesztnél a 12. héten van a vérvétel és az UH is és van Budapesten egyetlen kórház, ha jól tudom, ahol másfél óra alatt eredményt adnak, nem kell egy hetet várni.
 
Tegnap bejelentkeztem és hiába mondta Zsuzsi, hogy szinte azonnal tudnak időpontot adni, mi pont két hétre előre kaptunk, ráadásul napközbenre. Úgyhogy szerintem akkorra szabadságot fogok kérni, én senkinek nem fogok könyörögni, hogy három órára hadd mehessek el egy újabb vizsgálatra, maszek alapon. Vicces volt, mert bejelentkezés közben, illetve a telefonszámom bediktálása közben elfelejtettem a telefonszámomat. Mondtam, hogy basszus, elnézést, terhességi agylágyulásom van.
 
Ma meg, amikor kértem a nőgyógyászhoz időpontot, akkor ugyanez történt - megint elfelejtettem a telefonszámomat. Hihetetlen vagyok. Ja, egyébként azért elég rendesen izgultam, hogy tényleg minden rendben legyen. Azért nem olyan könnyű felmászni oda az asztalra, székbe, akárhova és várni remegve, hogy dobog-e még az a pici szív. Szóval tipikus anya lettem.
 
A testi tünetek: két kilóval több vagyok, de még mindig csak két kiló, vérzik néha az orrom, és folyamatosan hányingerem van. És már nagyon látszik a hasam. Már be sem tudom húzni a pocimat. Tudom, hogy nem voltam sohasem laposhasú, de ez most már tényleg nagyon feltűnő. És megint kezd fájni a fejem, szerintem lassan megyek.
 
Ja, hétvégén próbáltam összerakni a babalistát - szép kis excel táblázatom van, a tetején - hogy lefelé írni akármeddig lehessen írni - egy jófajta szummás táblázattal. Egyelőre ruha és babaápolás nélkül legalább háromszázezer forint. Tudtam, hogy ez valami ilyesmi lesz, de azért mellbevágó volt az összeg. Ja, és Péter talált zenélős oroszlánt az egyik játékboltban, szerintem is nagyon édes, muszáj lesz venni egyet, csak meg szeretném hallgatni előtte, hogy szépen csilingel-e.
 
Azt hiszem, ennyi. Ja, nem, voltam még fogorvosnál is hétfőn - én vagyok a nap hőse!!! Kb. három perc volt az egész és három hét múlva vissza kell mennem fogtömésre, van három apró lyukam. Jájj. Előre félek, de ma már megnéztem vérvételkor a tűt. Szembenéztem a félelmeimmel és az egy eléggé vastag tű. Jó, persze, mégis, mit hittem, pedig szőke sem vagyok, de akkor is. Ma már néztem a véremet is, egyelőre még csak a kémcsőben. Viszont le a kalappal a dokinő előtt, mert alig éreztem a vérvételt. Mondta, hogy nagyon jó vénám van, szóval nekem tényleg semmi félnivalóm nincsen. Hát. Azért nem ez lesz a kedvenc hobbim. 
 
Azt hiszem, az összes kétségeimmel és félelmeimmel, meg örömömmel együtt ennyi.
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Március 31., szombat - nem vettünk babakocsit, mert a kocsink szervizben van...

2012.04.11. 16:06 - KisVirag

...és nem akartuk elbékávézni, bár csak öt buszmegálló, de inkább megvesszük holnap, ha minden igaz, kapunk kölcsön kocsit.
 
Az émelygésem ma egésznapos (volt), már nagyon elegem van belőle. Sajnos nem oldhatom meg úgy, mint Fiona a Shrekben, amikor az éneklő Robin Hoodot és csapatát karatézza le és utána közli, hogy "Mmmmár nagyon elegem volt belőlük!". Pedig nekem is annyira elegem van. Ráadásul ma a gyógyszereket is csak hosszas magammal beszélgetés után tudtam bevenni.
 
És a hormonok száguldása és egyéb más hülye pszichés okok miatt a Csillag születiken sírnom kellett, meg sírógörcsöt kaptam "reggel" (a valós időszámítás szerint délben) is, amikor Péter közölte, hogy induljunk el és öltözzek fel gyorsan - de én még a vödör mellett feküdtem (nincsen lavórunk, csak vödrünk, kicsi a ház) és sírva fakadtam, hogy nem tudom, nem bírom, nem megy, nem és nem és nem és már nem vagyok olyan, mint voltam és soha nem is leszek és ez nagyon zavar. (Ekkorra már zokohtam rendesen.) És mi lesz, ha valamit rosszul csinálok és baja lesz a gyerekünknek és mi lesz, ha valamit elrontok. És mi lesz, ha nem tudok egyszerre anya, háziasszony és feleség lenni. Persze Péter mosolyogva közölte, hogy igen, lesznek hibáink és igen, soha többet nem fogok semmit fél kézzel elintézni. És mondta, igen, le fogjuk ejteni a gyereket (mondtam neki, ne is gondolja, hogy így rá fogom bízni és kiherélem, ha meglátom, hogy dobálja - mindezt még mindig zokogva), és lesz, amit el fogunk rontani, de még sose nem voltunk szülők. Nagy nehezen megnyugodtam, Péter letörölte a könnyeimet és elmentünk a bababoltba.
 
Útközben kellett venni nekem pogácsát, mert nagyon rosszul voltam, de az sem segített. A boltban megint megnéztük a babakocsit, a pirosból van még kettő, találtunk szépen zenélő macit is, de 4.250,- Ft volt. Mondtam, nem akarok már az elején kicsinyes lenni, de amúgy is az volt a terv, hogy két ilyen zenélős izét veszünk, de ilyen árfekvésből nem, egyet sem. Talált Péter igazi teddimacit is, csak koszos volt és azt szeretnénk, ha majd a gyerekünk koszolná össze. Megnéztük a gyerekbútorokat, találtunk nagyon édes kiságyat, virágos-méhecskés mart mintával, meg láttunk egy pelenkázós komódot is, az mondjuk csacsis mintával volt. Megkérdeztem, a komód nincs is a kiságynak kinézett cseresznye színben és csak csacsis mintával rendelhető. (Váááááá, ez nagyobb meccs lesz, mint gondoltam...) Néztünk még kiskádat is, de nem tudom, az hogy és hova fog elférni, kicsi nagyon a fürdőszoba.
 
És annyi apró vackot láttunk, amiről a mi gyerekkorunkban még azt sem tudták, hogy a világon van, de egész egyszerűen most kihagyhatatlannak tűnik. Mondtam, hogy össze akarom írni, mi kell a babához és mi mennyibe kerül. Az internet nagyon jó barátom lesz, mert annak segítségével fogom összeírni, hogy mi mennyi. Arra nem is gondoltam, hogy a kiságyba matrac kell - de nem kókuszmatrac, mert azt szilikonnal tömörítik, vagy fogják össze, vagy mit csinálnak vele és nagyon büdös. Plusz ha mondjuk a gyerek összepisili, amire nagyon könnyen lehet példa, akkor meg soha nem szárad ki, mert ugyanolyan vastag, mint egy sima matrac, de annál sokkal lyukacsosabb szerkezetű, vagy mi. Mindegy, nem veszünk olyat és kész, de eddig ilyesmi, hogy ágynemű, meg huzat, meg izészivacs a rácsos ágyra, hogy ne üsse meg magát, még eszembe sem jutott. Olyan huzat szettek vannak, hogy már a baldachinnak való is benne van, és így 10-12 ezer forint. Nem baldachinosat nem találtunk. A kiskád meg 5 körül van, de abban már beépített hőmérő is van. Csak arra tudok gondolni, hogy a kádat a zuhanykabinban fogjuk tárolni használaton kívül, és kell vennünk hozzá összecsukható állványt is. Ja, és az összeíráson és összeszámoláson kívül még mindennek a helyét is ki kell találni. Nem fogunk unatkozni.
 
Mindjárt fél 11, szerintem nekem megint alvás. Elfáradtam a hányingerben.
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Március 30., péntek - otthon hányódom (sunnyogok)...

2012.04.11. 16:05 - KisVirag

Az EKG-n minden rendben volt és nagyon rendes volt a dokinő (ha dokinő volt, aki csinálta), még a leletemet is megvárhattam. Tényleg semmi kellemetlenség és nem is volt csúszás, nagyon profi módon oldották meg a betegirányítást, meg folyamatosan takarítottak az "egészségközpontban" - gondolom, ez a régi SZTK a kerületben. Mindegy, nem olyan, mint a dorogi, vagy hát ahogy a dorogi él az emlékezetemben. Elég rosszul voltam este megint, elmentem aludni korán.
 
Tegnap elég sokat dolgoztam, de aztán csak eljött az idő, indulhattam babakocsinézőbe. Találtam a belvárosban parkolót is, teljesen meglepő módon. Az áruháznak nagyon kicsi bejárata van, viszont egy társasház egész alagsorában foglal helyet. Tényleg minden van, nem győztem csodálkozni. A zenélő játék kicsit hamis volt (de az összesnek, valami lengyel márka volt), úgyhogy zenélőt nem vettünk. Meg babakocsit sem. Mert megnéztük, és választottunk egy másikat, ami annyiba kerül, mint a kinézettnek az eredeti ára, de sokkal puhábbnak, szivacsosabbnak, masszívabbnak, strapabíróbbnak tűnik. Megint nem tudtam vacsorázni este, illetve olyan hat - fél hét felé, és megint nagyon rosszul lettem.
 
Péter elvitt aztán az orvoshoz a receptért, de nagyon sokan voltak, úgyhogy semmit nem tudtam kérdezni, de majd felhívom délután.
 
Péntek este.
 
Nem hívtam fel ma az asszisztenst, viszont kiírt az orvos táppénzre, mert nem voltam jól, a kocsi szervizben van, kölcsönkaptam az övterelőt, babáztam is egy kicsit. (Egyébként hihetetlen a barátnőm kisfia, 15 hónapos és gyönyörűszép, és a kis totyogós tudatában van annak, hogy milyen jó pasi. Komolyan, csak azt nem kérdezte meg, hogy "Na, mi a helyzet?" Ahogy ránéz az emberre, ahogy mosolyog, ahogy odaad neki dolgokat - profi csajozós viselkedése van már most.)
 
A szüleimnek megmutogattam a babakocsit, a bababútorokat, beszélgettünk sokat, jó volt és persze ettem mamma-főztjét (borsóleves és grízes tészta), meg hoztam is belőle. Még mindig émelygek, ami estére tetőzik (bár ez állítólag jót jelent), úgyhogy a főzéssel még mindig hadilábon állok. Főleg olyan dolgokkal, amiket olajban kell sütni, pirítani (rántás a leveshez és pirított búzadara a grízes tésztához), és Péter csokiízű fehérjeturmixa is olyan, hogy szaladnom kell tőle. De puszit sem tud adni nekem, ha ivott már belőle.
 
Zsuzsival beszéltem bútorügyben és kiderült, hogy remek az ízlésem, már megint kiválasztottam azt, ami tömörfa és csak a kiságy olyan százharmincezer forint. Mások az egész gyerekszobát berendezik ennyiből. Mondtam, hogy akkor ez az álom, ami soha nem lesz a miénk, és innét indulunk lefelé. Egyébként 30 körül vannak a masszívnak tűnő kiságyak és egy komód a pelenkázó feltéttel (tudom, hogy ez nem pizza, de jobb szót nem találok rá) is annyi.
 
Viszont kár volt beleélnem magam abba, hogy milyen remek kis ágyacskát és komódocskát fogunk venni, mert NEM FÉR BE! Túl nagy a kanapénk. Mondtam, hogy márpedig csak ez a sarok van, és nem szeretnék a hálószobából gyerekszobát csinálni. Van még egy szoba, ami jelenleg munkásöltözőként funkcionál és majd az lesz a gyerekszoba, de arra kb. még egy-másfél évet várni kell, szóval vagy mi költözünk ki a hálószobából (de akkor hova tesszük az ágyunkat és ha a kanapén alszunk minden nap, akkor az tönkremegy, ugye???), vagy nem az álomszép kiságy jön ide, hanem egy annál kisebb, de akkor egy komód is befér, és a gyermekünk nem a kandalló mellé kerül.
 
Már ki is néztük a kiságy és a pelenkázó helyét, és Péter mondta, hogy mivel külső fal mellett lesz a kiságy, ezért tenne fel oda polifoamot, hogy ne sugározzon a csöppségre a hideg. Mondtam, hogy jóóóóó, ha kisfiú lesz, világoskék lesz a falborítás, ha kislány, akkor meg rózsaszín. Aztán rájöttem, hogy szerintem színes lesz, illetve világoskék, megcsinálom égnek, felhővel, napocskával (kivágom dekorgumiból, az is polifoam, csak vékony), vagy zöld és kék lesz az alap, rét lesz és ég, nem is tudom... Péternek is tetszett az ötlet és akkor így lesz a kényszermegoldásból valai nagyszerű dolog.
 
Beszélgettünk még arról is, hogy majd ha jön a második gyermekünk, akkor két gyerekszoba kell, mert egy hiperaktív 3-4 éves mellé nem lehet a nappaliba betenni egy frissen érkezett csecsemőt. Avagy családtervezés nálunk.
 
Beszéltem egy másik barátnőmmel is ma, 30-31-re írta ki az orvos. Kérdeztem tőle, hogy mi újság, de mondta, nem akar megszületni a gyerek, nagyon jól érzi magát ott bent. Mondta, mindent meg tud még csinálni - tegnap pl. porszívózott -, csak lassabban és alduni is tud, bár van, hogy felébred éjjel, de vissza tud aludni utána. Hát, én nagyon kíváncsi vagyok, nekem milyen lesz a vége, amikor minden készen áll és számolom vissza az órákat.
 
Ezt is meg szeretném majd kérdezni, hogy hogyan zajlik a császározás, meg hogy mennyi ideig kell a kórházban maradnom, illetve, hogy megvárja-e az orvos, hogy meginduljon magától a szülés, vagy ha úgyis vág, akkor a legideálisabb időpontban fogja ő megindítani a szülést? (Tudom, utólag a kérdések fele hülyeség és felesleges lesz majd, de egyelőre ez a sokismeretlen az egyenletben.)
 
Kértem időpontot hétfőre a fogorvoshoz is, majd még az anyósomtól el kell kérnem a címet. Állítólag nagyon jól végzi a dolgát - kíváncsi leszek, az orvosparámmal milyen lesz. Mondjuk egy kicsit megnyugtat a tudat, hogy az okoskönyvek szerint semmilyen komoly beavatkozást nem lehet a várandós kismamán végezni, fogászatilag sem. Mindegy, azon is túl kell esni.
 
Ja, a szifiliszem eredményére még várni kell, viszont a vércsoport és az ellenanyag-vizsgálat egyben van, ahhoz majd megyek csütörtökön még egy vérvételre. Hű. Nekem volt valami oltási kiskönyvem (gyerekkori olvasásmániám is volt, meg nagyon korán megtanultam olvasni, illetve összeolvasni magamtól és szerintem én azt láttam), amiben benne volt a vércsoportom. Hátha anya tudja, hogy hol van, mert akkor már - bár attól függ, milyen a vércsoportom - lehet, nem is kéne aggódnom az ellenanyag miatt. Bár nem értem, amikor újszülöttként levették a véremet, az adataimmal együtt miért nem rögzítették azonnal a TB nyilvántartásban. Mennyivel egyszerűbb lenne minden!
 
3/4 11, szerintem alvás, messze túlszárnyaltam a korábbi hetek átlagát, de érzem magamon, hogy el kell mennem aludni.
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Március 28., szerda - sokkal okosabban, megrendelt babakocsival

2012.04.11. 16:04 - KisVirag

Tegnap is majdnem aludtam délután, de behívott magához a főnököm - nem esett jól, hogy fel kell kelni a székből. Aztán mentem vásárolni, majd főztem borsófőzeléket és virslit, a dél körül jelentkező fejfájásom pedig egyre erősebb lett, aminek következtében fél kilenckor elmentem aludni.

Közben pedig azon agyaltam, hogy milyen genetikai tesztre nevezzek be, mert ez azért nem mindegy. Integrált, kombinált, vagy mégis: milyen? És hol mennyi? És hol csinálják jól? Melyikkel járok jobban? És mi van, ha... Hol olcsóbb? De biztosan, ugyanaz a vizsgálat? És az orvosi, félorvosi, latin és rövidítéses kifejezések. Azt hittem, a hajam kihullik, pedig én csak megfejteni szerettem volna a leírásokat a vizsgálatokról. Nem halandó, fehér embernek való. Ráadásul ecsetelik és taglalják a betegségeket, rendellenességeket (pedig az én hasamban egy tökéletes baba van és pont!!!), szóval tényleg ember legyen a talpán, aki nem golyózik bele, ha elkezdi olvasni.

Lujzival is beszéltem már, az egyetlen ember, aki szerintem segíteni tudott volna, nem volt elérhető, Péter edzésen volt, én meg egyedül ültem, fejfájással és laptoppal az ölemben és azon gondolkozom, rossz anya vagyok-e, ha nem megyek integrált tesztre, vagy úgy egyáltalán, az egylépcsős vizsgálatot kérem, vagy hogy fel sem merül bennem, hogy nem akarok sokat várni addig, amíg kiderül, hogy mi a helyzet a csöppséggel. Úgyhogy egy jó tanácsom van a tesztelésre is: az ember ne kezdjen bele egyedül, mert nem lesz jó vége.

Fél 9-kor már lefekvéshez készülődtem, Péter olyan 3/4 9 felé jött, de füldugóval olvastam még egy kicsit az ágyban, úgyhogy jól megijedtem tőle, mert tényleg nem hallottam, hogy hazajött vagy bejött volna a hálóba (pedig nem egy lakásnyi hálószobát kell elképzelni). Picit beszélgettünk és érzésem szerint kb. be sem húzta maga mögött az ajtót, én már aludtam is. Fél 7-kor nem tudtam felkelni, hétkor is alig, úgy, hogy még hajat is kellett mosnom és el kellett volna vinnem az UH-leleteket a védőnőnek. Na, ez a program kimaradt ma.

Hívtam viszont Zsuzsit, aki megfejtette nekem a vizsgálatokat (majd ha megyek, leírom, mi micsoda és mi milyen volt), adott tanácsokat, mondott orvosneveket, bababútornevet, illetve a babakocsit is, ami most ráadásul akciós: 81 helyett 60. Fekete és piros színben kapható és elvileg annak a koppintása, amit Zsuzsiék 250-ért vettek három éve. Péter már aggódott, hogy nincs ott a neten, felfújható-e a kereke, de majd kifaggatjuk az áruházat, hogy egyáltalán milyen kereke is van. Ha tényleg ez lesz, akkor ez egy nagyon jó vétel lesz. Piros és fekete színben kapható, de Zsuzsi szerint a feketében megsül a gyerek nyáron, úgyhogy piros lett. Szerinte a piros uniszex szín - szerintem nem az, de mindegy. Viszont a piros csajos (apukám szerint csajozós), nekem jó lesz. (Gondolom, aki ismer a pink-piros-rózsaszín, a cipő- és a ruhamániámmal, az most vigyorog rendesen.)

Méééég csak negyed négy, nem bírom ki két órán keresztül úgy, hogy dolgozni kell. A kolléganőm azt mondta, ő úgy módosítaná a munka törvénykönyvét, hogy aki kismama, az azonnal átkerül automatikusan 6 órás munkarendbe, változatlan bérrel. A plusz két órában el lehet menni orvoshoz, fel lehet készülni a baba érkezésére, lehet pihenni, tornázni, illetve ki tudja pihenni magát az ember. Arról nem is beszélve, hogy akinek esetleg már van egy gyereke, az hogyan látja el a nagyobbat ilyen munkahelyek és munkatempó mellett.

Este EKG, még sohasenem voltam, kíváncsi vagyok, milyen lesz.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Március 27., kedd - még több vizsgálatra kéne jelentkezni nap...

2012.04.11. 16:04 - KisVirag

Nem voltam jól tegnap este, még hányós vödröt is kértem az ágy mellé, amikor aludni mentem. Az óraátállítás kikészít, szerintem a tavaszi fáradtság, a baba és az átállítás együtt gyilkos egyveleg, amitől egész nap kóválygok, szédült, fáradt és álmos vagyok. Ha tehetném, mennék haza aludni.

Kértem időpontot az EKG vizsgálatra, szerdán megyek 18.50-re, kíváncsi vagyok, mennyit kell majd várnom ténylegesen. De semmi baj, jó kis könyveim vannak, majd viszem magammal azokat.

Bent megint bolondokháza van, inkább bele sem gondolok, csak próbálok túlélni. Amúgy meg 10.45, mindjárt mehetek ebédet venni. Ez a túlélést jelentő egyik programpont. 

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Március 26., hétfő - védőnős nap

2012.04.11. 16:03 - KisVirag

Talán múlik az émelygés, ami jó hír! Vagy nem tudom, de ma nem annyira durva, mint eddig volt. És az álmossági roham is mintha jobb lenne, de még mindig nem vagyok búgócsiga, mint annak előtte.

Reggel jártam a védőnőnél, ahhoz képest, hogy egy órát mondott, egy bő fél óra alatt végeztünk. Persze hülyének nézett, hogy nem vittem az UH-s papírról másolatot, de nem is kért, szóval honnan tudtam volna... A tologatós mérlegen 75 kg voltam (neeeee!!!), de az otthonin csak 73, úgyhogy én ahhoz tartom magam. Pont. A súlygyarapodást azzal is tudom mérni, a 75 meg amúgy is lélektani határ. Egyébként a védőnő, aki helyettesíti az én védőnőmet, nem volt ellenszenves, de nem volt annyira szimpatikus sem. Azt mondjuk jó tudni, hogy a gyermek 6 éves koráig figyelemmel kísérik, hogyan nevelem, etetem, hol lakik, bár gondolom, nem feltétlenül a szerető, gondoskodó családok miatt vannak a védőnők.

Bent bolondokháza van, illetve volt, meg kell mondanom, meddig akarok dolgozni. Mindenki győzköd, hogy a kilencedik hónap elejéig, de szerintem én nem akarok addig. Nem érdekel a pénz sem, én szeretnék felkészülni, meg rendbe tenni mindent. Amúgy is azt mondják, az utolsó hónap kínszenvedés, nem tudnak aludni a nők, nehezen mozognak, úgyhogy én szeretnék augusztus végétől maradni. Este meg kell beszélnem Péterrel (mert ő mondta, hogy szerinte is elég egy hónap), de nem hiszem, hogy most a munka hősének kéne lennem. Bőven elég az is, amit most csinálok. És kész.

Időközben kiderült, hogy mehetek Németországba ösztöndíjasnak három hétre, csak azt nem tudom, hogyan tálaljam és hogy el fognak-e engedni itt bent. Valahogy nem merem magam ebbe beleélni, de lehet, ez az én hülyeségem. A kolléganőm szerint ne aggódjak, meg várjak még a bejelentéssel, de most már én nagyon szeretném mondani, illetve akkor, ha úgyis ki akartak rúgni, kérek fizetés nélküli szabadságot, de ezt én nagyon szeretném idén. Pont. Remélem, meg tudunk egyezni.

Ja, meg ahhoz képest, hogy két hete ki akart rúgni, itt győzködött a főnököm, hogy a terhesség (utálom ezt a szót, nem terhes vagyok, hanem várandós!) nem egy betegség, hanem egy állapot és nyugodtan dolgozzak szeptember végéig - ő a nyolcadik hónapot emlegette, de én mondtam neki, hogy addig fogok dolgozni, amíg az orvos engedi és kész. Nyilván nem az irodája, vagy a munkám, hanem a gyermekünk és a saját egészségem a legfontosabb.

Teljesen más. Még nem tudok aktívan Babócához beszélni. Tudom, hogy ott van, de nem kívánok neki minden este jó éjt, illetve jó reggelt, meg nem magyarázok el neki mindent, meg mondták, kajálás előtt kívánjak neki is jó étvágyat, ilyenek, de valahogy nem megy nekem. Lehet, csak szokatlan még a helyzet, de én már most trehány anyának érzem magam. Remélem, ez majd idővel változni fog és nem hagyom majd a gyerekemet a vonaton.
 
Voltam most este a háziorvosnál megint, a hiányzó leleteim miatt - azt mondta, holnap megkérdezi a labort, de csak akkor szúr, ha feltétlenül muszáj. Úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, hogy most mi is lesz. Kaptam beutalót EKG-ra is a háziorvostól, és mondta, ha a méhlepényem lent van, akkor szerinte vegyek ki pár nap betegszabit, mert ha pihenek, akkor jófelé (felfelé) nő.
 
És azt is mondta, egyáltalán nem ajánlja, hogy csak egy hónapot töltsek otthon szülés előtt, de ha bármi gond van, gyengének érzem magam, írjak egy mailt és kiír.
 
Most meg csak lógok a szeren, mert sikerült fél órát aludnom bent az asztalra borulva. És szerintem megint alvás lesz a program.
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Március 25., vasárnap - egy egész nap gyerekekkel, mármint olyanokkal, akik nem pocakban vannak

2012.04.11. 16:03 - KisVirag

A péntek nyögvenyelős, hányingeres volt, ráadásul alig haladtam a munkámmal az informatikus miatt, aki folyamatosan kérdezgetett, azaz lehetetlen volt haladnom a munkámmal. Mindegy. Aztán este elmentem kismamanacit nézni, de nem voltam túl sikeres, ráadásul kiderült, hogy az adott márkabolt akciós cuccai a másik boltban vannak. Szóval nem voltam boldog, de úgy voltam vele, majd másnap elintézem. A szombat munkanap volt, de esküszöm, ördögtől való az ötlet, hgoy szombaton dolgozni kell, viszont nagyon sok mindent megcsináltam, amire nem is számítottam, viszont délután kettőtől már nagyon mehetnékünk volt, de hát a fél négy, az fél négy.
 
De végre fél négy lett és mehettem vásárolni, hurrá! A boltban mondta az eladó, hogy most olyan akciójuk van, hogy ha veszek egy farmert (mert farmert szerettem volna venni), akkor kapok egy másik nadrágot (ami szintén nem elegáns, hanem fekete, rátett zsebes, szegecses volt, tehát nem olyan, ami nekem kellett volna, bár az nem létszükség). Mondtam az eladónak, hogy én nekem az nem kell, csak egy farmert szeretnék. Erre úgy nézett rám, mint aki bolondot lát, és mondta, nem érti, miért nem kell egy áráért kettő. Mondtam, hogy nem használnám ki és már így is rengeteg ruhám van, úgyhogy hagyjon békén és csak egy farmer kell nekem. A végén kértem tőle leárazott farmerokat, és esküszöm, úgy nézett rám, mintha valami szakadt hajléktalan lennék és most pisiltem volna magam alá. A vége az lett, hogy 8.500-ért vettem egy leárazott farmert, meg egy leárazott, nagyon világos kék, szinte fehér farmerszoknyát, 4.500-ért. Szerintem még ezek is nagyon húzós árak, úgyhogy nem tudom, mit kellett akadékoskodni velem és vásároltam, nem ingyen ugráltattam. Egyébként ha nem kellett volna nagyon farmer, azért megmondtam volna, hogy igen, sajnálom, hogy nem tudok kismamaként 14 ezer forintos nadrágot venni, meg hogy diplomával, szakvizsgával, két nyelvvizsgával és ekkora tapasztalattal, meg az én, egyébként fényképezőgépként funkcionáló agyammal "csak" ennyit keresek, és a férjem nem hoz haza havonta négyszer annyit, mint én, de inkább az orvosoknak fizetek és a babámnak szeretnék megadni mindent, amit csak jónak gondolok. Tényleg felháborított, mert nem alkudni akartam, nem szóltam le a cuccaikat, csupán a leárazott nadrágra volt szükségem. Egyébként tényleg az állt a legjobban, úgyhogy...
 
Aztán főztem derelyét, illetve bevásároltam még előtte, meg elintéztem egyéb dolgokat, viszont utána már csak fejfájós döglés volt a kanapén. Este sírtam, annyira fájt a fejem, de nem mertem gyógyszert bevenni, azt reggelre tartogattam, hogy mindenképpen el tudjunk menni Zsuzsiékkal találkozni, illetve gyerekezni. Pétert este kizavartam a nappaliba, hogy tudjon legalább ő aludni, nekem annyira nem ment, aztán nagy nehezen álomba szenvedtem én is magam. Reggel is fájt a fejem, illetve akkor már Péter is csatlakozott, pedig neki tényleg ritkán fáj, de nem annyira, hogy gyógyszert vettem volna be.

Zsuzsiékkal teljesen egyszerre értünk a parkolóba, pedig Péter mondta, milyen ciki, hogy mi lakunk nagyon közel, teljesen gyermektelenül és várni fognak ránk. Hát, nem várt senki senkire. Kicsomagoltuk a gyerekeket (majdnem hároméves nagylány, és nyolc és fél hónapos kicsi) és birtokba vettük a Kopaszi-gátat. Vagy Lágymányosi öblöt, kinek hogy tetszik. Egyébként nagyon jól megcsinálták, igazi relax-hely lett, Péterék oda járnak futni, de nagyon sok vendéglátós hely van, meg játszótér és heverészésre alkalmas fű, szóval tényleg jól megcsinálták.

A kicsi manó is nagyon aranyos volt, vigyori, de kicsit nyűgös (ilyen napja volt), a nagyobb lány meg egy tünemény. A nap vége felé Péterrel is összebarátkozott, Péter dobálta, röptette őt, mentek együtt hajót nézni, kézen fogta (mondta Péter, úgy szorította az ujját, hogy csak na), és nem is akart hazamenni.

Zsuzsitól nagyon sok információt megtudtam, bár mondjuk nem feltétlen a várandósságról, hanem babakocsiról, gyerekbútorról, kisruhákról, hogy van az egyik gyerekáruházba kedvezmény-kártyája és majd kölcsönadja, hogy ne aggódjak, bár ezt nekem hiába mondja és hogy már most fogadjam el, hogy a gyereknevelés olyan, hogy nem lehet tökéletesen csinálni. (Ezt vajon miért nekem mondta?!) Megbeszéltük a gyerekhordozó kérdést is, mondtam, én szívesen bugyolálnám kendőbe a kicsit (azt mondta, az azért nagyon jó, mert akkor akár az alatt / abban meg is tudom szoptatni, ha úgy adódik). Meg megbeszéltük, hogy nincs értelme méregdrága baba-/ gyerekholmit venni, a Tesco, a C&A is nagyon jó, és azt mondta, még sok mosáskor is tartják a méretüket / színüket, meg strapabíróak. Mondta, bababörzézni is nagyon jó, de én valahogy a használt ruhától, hát, hű, undorodom. Az más, ha baráttól, rokontól kapunk holmit, azt legalább tudom, hol volt előtte, de hogy én vadidegennel csereberéljek, vagy idegentől vegyek, az ellentétes az alapbeállítottságommal.

Mindenesetre, a rengeteg információ mellett sokat beszélgettünk Zsuzsival és ez nagyon jót tett, már nagyon hiányzott, mert decemberben láttam utoljára. Meg persze azért meg is nyugtatott, szóval tökéletes vasárnap volt. Persze leégtünk a napon, nem is gondoltam volna, hogy ilyen ereje van, de Péternek nagyon viszketett a homloka, nekem meg a nyakam lett nagyon csúnya vörös. Este szereztem még epret magamnak - nem volt az a hűdejó, de hála istennek nem is volt műíze. Jólesett, ez a lényeg!
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Március 22., csütörtök - csak délelőtt émelygős, délután kávétól gyomorégős nap

2012.04.11. 16:02 - KisVirag

Hű, egy kávé annyira feldobott, hogy rámjött: én sütni fogok este otthon. Méghozzá gesztenyés muffint. A kolléganőmnek elmegyek még hazafelé vitamint venni, mert a 2.600,- Ft-os ár neki is szimpatikus volt, és akkor akár be is vásárolok egy lendülettel. Gesztenyét kivéve minden van otthon és lehet, megerőszakolom magam és megfőzöm a két hét óta ígért tökfőzeléket is Péternek. Hálás lenne érte szerintem. (Íííí, tényleg tavasz van, előbb itt mászott az irodában a falon egy kukac, megfogtam zsepivel - ilyenkor, ha láb nélküli, vagy kettőnél több lábú állatot látok, de néha még akkor is, ha kettő lába van, korlátozott mértékben vagyok superhero - és lehúztam a vécén. Még a végén megeszi valamelyik fincsi kekszemet vagy csokimat, vagy a legújabb kattanást, a sajtos tallért!)
 
Délelőtt nem voltam túl jól, pedig bereggeliztem (sajtos croissant sajtos párizsival és paprikával - de soha többet nem veszek párizsit, mert vizes pép íze és állaga van, Péter azt mondta, ha a radiátorra teszek egy szeletet télen, akkor két nap alatt kb. eltűnik, annyi benne a víz), meg már otthon is vettem be Magne B6-ot, de ennek ellenére csapnivalóan éreztem magam. Délutánra ez elmúlt, bár az ebédből is csak a levest tudtam megenni, és ebéd közben is rosszul voltam, a tésztát (pedig isteni finom) nem! A kolléganőm nézett is, hogy nagyon keveset eszem, legalább a levest fejezzem be. Szerintem este a muffinsütés majd kárpótol!
 
Aztán ittam egy kávét (korábban ilyenkor legalább a másodikat, de inkább a harmadikat ittam meg!), és most annyira felpörögtem tőle, meg elmúlt az émelygésem is. Vagy a krumplileves, vagy a kávé segített, nem tudom. Vagy koncentrálódott a Magne B6 bennem. Vagy kezd elmúlni a hülye émelygés. Vagy a koffein a gyermekemet is felpörgette és kíváncsian tapad a hasfalamhoz és szemlélődik. Én mondjuk abban bízom, hogy kezd elmúlni az émelygés. Igazából vannak olyan tüneteim, amiket későbbre jósoltak, úgyhogy nem tudom, de örülnék neki, ha a hányinger elmúlna. És hát szombaton már a 10. hétbe lépek.
 
Ja, Péter elvitte az ultrahang-képeket beszkennelni, meg is tette és úgy küldte át nekem, hogy az aláírása Büszke Péter volt. :) Imádom, tegnap is nagyon lelkes volt, szerintem eszményi apa lesz. Apósom mondta, hogy ő nagyon csélcsap volt, mielőtt az anyósom várandós lett Péterrel, de onnantól kezdve alaposan megváltozott és a család lett az első. Azt mondta, nem szeretett dolgozni, viszont aztán meg akár 40 fokos lázzal is felkelt a családjáért. Azért jó, hogy Péter eddig is felelősségteljesen viselkedett, lehet, hozzá sem mentem volna, ha láblógatós link gyerek.
 
Ja, azt el is felejtettem, hogy tegnap legalább öt különböző alkalommal beszéltem öt különböző védőnővel, illetve kollégával a védőnői szolgálatnál, majd az lett a vége, hogy a védőnő - aki nem az lesz, akit reggel mondtak - visszahívott negyed négykor. Mondta, akit helyettesít, annál keddenként van a tanácsadás 13 és 15 óra között. Mondtam, megértem, hogy helyettesít, hiszen a régi munkája és a kiseő kolléganő munkája is rajta van, de én akkor nem tudok odamenni, mert dolgozom. Azt hittem, kötekedni fog, de megértő volt (hogy szimpatikus-e, azt még nem tudom, kicsit fáradtnak / beletörődöttnek tűnt, de lehet, csak fájt a feje, vagy volt kint valami ótvar helyen) és hétfő reggel 8-ra megyek hozzá.
 
Azt hiszem, ennyi az újság pocak-témában.
 
Ja, meg hát nem térünk magunkhoz a tegnapi látvány után. Tényleg életem egyik legnagyobb élménye volt. Még annál is sokkal jobb, amikor az egyiptomi nászutas szálloda étterméből a Vörös-tenger azúrkék vizének 180 fokos horizontja terült el a lábaink előtt. Pedig az is egy életre szóló élmény volt, de ez még annál is sokkal jobb. Vagy amikor kimondtuk az igent a Bazilikában, illetve először követeltek csókot vacsora előtt a vendégek a lagzinkon. Sőt, annál is sokkal jobb, amikor a húgomat menyassszonyként talicskával rabolták el! Szóval messze túltesz mindenen, és nem győztünk, nem győzünk vigyorogni. Bár eléggé skizofrén az érzés, hogy egy hosszú, síkosítós rúddal kavirnyásznak bennem, ami nem túl kellemes élmény, de közben a gyerekünket nézem és Péternek is átszellemült a mosolya, én meg egész egyszerűen nem tudok annyira mosolyogni, hogy az örömömet kifejezzem. Lujzi kérdezte, sírtam-e, de mondtam, nem tudtam, csak mosolyogni vég nélkül.
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Március 21., szerda - még mindig hányinger, Magne B6 nem is annyira hatékony...

2012.04.11. 16:01 - KisVirag

A mai nap kínszenvedés volt bent, még jó, hogy négykor eljöhettem orvoshoz. Vettem egy mappát (pink színűt, még jó!) az orvosi papírjaimnak, amit mindig fogok magammal vinni ezek után. Aztán otthon bekaptam még pár falatot és hívtam az asszisztenst, hogy mennyire siessek a 17.40-hez képest. Mondta, hogy remekül állnak, abszolút jól, aminek Péter nem örült, mert ő 17.30-ig megbeszélésen volt és esélye nincs 10 perc alatt a rendelőbe érnie. Mondta az asszisztens, hogy maximum magam elé engedek valakit, de amikor odaértem, akkor senki nem volt, elmehettem pisilni és mehettem is be a rendelőbe. Hűh. Pétert hívtam azzal a lendülettel, mondta, hogy még messze jár, de megígérte, hogy bő 10 perc alatt odaér. Megkérdezgettem addig a dokitól, amit szerettem volna - a folyást, a hányingert, az övterelőt, a repülést. A folyásra azt mondta, ez normális, a hányingerre szintén, de szedhetek egy nap négy Magne B6-ot is. Az övterelőt apukám oldotta meg - a láb közé húzós nem jó, mert ütközéskor annyit enged is az öv, legalább kétszer hét-nyolc centit, azaz biztos, hogy repülök, azt meg nem kéne. A másik szerint jobb, bár az mondta, a kövér embereknek sem a hasukon van az öv, hanem lenyomja a pocak a has alá, szóval szerinte akár övterelő nélkül is közlekedhetnék, de... Inkább megnézem. A repülésre is azt mondta, hogy lehet, sőt, ameddig lehet, használjuk ki az időt és menjünk el mindenfelé, mert gyerekkel külön műfaj lesz. Hát. Gondoltuk. Kérdezte, hogy hova mennék, mondtam, hogy még nem biztos, de Németország és Bonn, ami 1200 km, tehát annyit nem vezetek, mert még egy Passau vagy München okés lenne, de az 1200 az nagyon messze van. Ráadásul szerintem talán még olcsóbb is a repülő, mint 5-6 tank benzin. Illetve gázolaj.
 
Aztán elmondta a vizsgálatokat, tájékoztatott az integrált vizsgálatról - 12. és 16. héten vérvétel és tarkóredő-mérés, az eredményeket kiküldik Londonba és egy hét múlva lesz eredmény, de ezt egyszerre csinálják, mármint csak a 17. héten kapok eredményt. Zsu barátnőm viszont említette, hogy van egy klinika, ahol csinálnak egy órás tesztet is, egyedül az országban, elvileg vasárnap találkozunk, majd kikérdezem. A húgom meg azt mondta, hogy a Down-kór az én koromban és a családunkban nem indokolt, ott csinálnak ilyet, ahol már volt rá példa. Mondtam, hogy kb. 40 ezer forint a vizsgálat, meg két vérvétel, tehát lehet, hogy inkább megnézzük, mi a szitu, bár ez a gyerek makkegészséges és kész.
 
Végre vetkőzhettem, mármint megérkezett Péter, jött a sikosítós-gumis rúd. A gyermekünk fejjel lefelé ágyazódott be, 22 miliméteres, a feje a fél teste, a kezecskéi már jobban kialakultak, mint a lábai, a szíve vadul dobogott, és úgy tekergőzött, izgett-mozgott, mint valami sajtkukac. A doki szerint tekergette a csípőjét (meg is jegyezte: akkor lány lesz?), de valami oltári érzés volt. Óriási fles! Annyira hihetetlen, csak vigyorogtam, de Péter is, lenyűgözött minket a látvány, komolyan, el sem hiszem! De tényleg mozog, izeg, izgága, szóval ezért háborog állandóan a gyomrom. Lehet, füveznem kéne és azzal leszedálnám a gyermekünket (és magamat is). Szóval ez valami olyan élmény, amit nem lehet leírni.
 
Megyünk két hét múlva is, mert. Ugyan nincsen bevérzésem, de a béjbink túl közel ágyazódott be a méhszájhoz, azaz a méhlepény, vagy micsoda, rálóg a méhszájra, ami akár veszélyes is lehet, tehát szednem kell tovább a gyógyszert, mármint a hormont. De azt mondta az orvos, hogy az általában visszahúzódik, illetve hozzátágul a többi, tehát aggodalomra semmi ok, de nem sportolhatok és nem emelhetek, meg nem erőltethetem meg magamat. Nosza neked kismamatorna! De azt mondta, ez semmi, előfordul, valószínűleg nem lesz baj. Mutogatta a babánkat minden irányból, aztán kaptunk róla egy remekbe szabott, játékmackós képet (a doki mondta, hogy nagy feje van, és picik a végtagjai, azaz olyan, mint egy játékmaci - és tényleg!).
 
Két hét múlva - nagypénteken - megyünk megint, addigra már öt centis lesz, rohamosan fejlődik. Mondtam, hogy miután kijött, a pénzt fogja ilyen rohamosan vinni... A doki csak somolygott, szerintem többszörös családapa lehet.
 
Voltam terhesvitaminért is, és... Nem jutottunk szóhoz a döbbenettől, mert én valami 3.700,- Ft körüli összegért vettem, Péternek is ennyit mondtak tegnap, amikor megkérdezte, hogy meg tudja-e venni nekem egészségpénztári kártyával (de nem tudta), és ma 2.600-at fizettem érte. (!!!) Mondjuk ez kellemes meglepetés volt, de múltkor egy ezressel volt drágább, tehát azért meg dühös voltam. Mindegy, a lényeg, hogy most megúsztam olcsón.
 
Most meg körbetelefonáltam mindenkit, elmondtam, amiket a doki mondott - jajj, apukám volt aranyos, mert kérdezte, hogy a súlyomat tudom-e kontrollálni. Még egyik orvos sem kérdezte meg, de a 9. héten másfél kilóval vagyok több, mint várandósság előtt, úgyhogy szerintem ez nagyon jó. Azt írták, hogy az első három hónapban, ha nem hányok, 1-3 kg jön fel, és ugye nagyokat sétáltam is eddig, meg a kismama torna is volt, amit lehet, apró változtatásokkal csinálok majd ez után is. De lehet, várok vele még három hetet. Meg mondtam, hogy nagyon édességet nem eszem, nem kívánom, húgom meg mondta, egyem meg a zöldségeket natúrban is, én szeretem úgy is. (Űűűűű, kígyóuborka!!!)
 
Ja, a doki kérdezte, hogyan csinálom, hogy sok a vasam. Mondom, én eszem mindent, illetve nem kívánom az édeset, szeretem a zöldséget, halat. Meg mondtam neki azt is, hogy utálom a spenótot. Mondta, akkor vörösbor. Mondom, azt sem ittam túl sokat, azt sem szeretem. De ezt elismerésnek vettem. :)
 
Anya meg mondta, hogy nem érdekli őt az iskola, ha nem is az őszi szünetre lesz meg a gyerekünk, ő akkor is jön segíteni, azaz kiíratja magát. Teljesen elképedtem, mert ő, aki közel 40 fokos lázzal, injekciózott térddel, köhögőrohammal, többnapos migrénnel is bement dolgozni (meg akkor is, amikor két fullgöthös gyerek lézengett otthon), most úgy döntött, hogy 32 év szolgálat elég volt, ő a fontosabb. (VÉGRE!) Aranyos volt egyébként, és kicsit félek is, hogy én ennyire természetesnek veszem, hogy jön segíteni. Majd megkérdezem, hogy tényleg nem macera-e neki. Meg majd anyósomat kell valahogy beszervezni, hogy ő is unokázhasson és ne érezze magát esetleg kirekesztettnek, de remélem, megérti, hogy a saját anyukámat szeretném majd a műtét után.
 
Na, megyek zuhanyozni és hajat mosni, már reggel kellett volna, de a hajmosásról lebeszéltem magam inkább, így is 10 percet késtem az irodából.
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!



süti beállítások módosítása